Pár szóban a műről

• Nagy B. István művészete a természetelvű, figurális festészet jegyeit viseli magán, mégis kompozíciói szimbolikusak és epigrammaszerűen tömörek. A Dombos táj című festménye is ezt a szemléletet tükrözi, hiszen a táj mint téma mindig is fontos szerepet játszott a művész életművében. Nagy B. István művészi világa a színek és formák harmonikus együttállásán alapul, ami a természetben gyakran megtalálható harmóniát idézi. A művész egyéni látásmódja és formanyelve egyedülállóvá teszi őt a magyar festészetben.
  
  A Dombos táj című festmény hangsúlyozza a természet szépségét és a művész egyedi szemléletét. Nagy B. István festményei között gyakran találunk olyan műveket, amelyek a természetet és az embert együtt ábrázolják, hangsúlyozva a kettő közötti összefüggést. A művész színskálája gyakran a kékeszöld variációira épül, ami a természetben is gyakran található. A Dombos táj című festményben a művész valószínűleg a természet szépségét és a benne rejlő harmóniát igyekezett megörökíteni. Nagy B.
  
  István művészete mindig is az egyediséget és a személyességet hangsúlyozta, ami a Dombos táj című festményben is megnyilvánul. A művész alkotásai között mindig megtalálható a személyes élmény és a művészi üzenet, ami a nézőt is bevonja a mű értelmezésébe.