Vaddisznók téli tájban (1991)
44 x 60 cm (17.32 x 23.62 inch)
Az eladó alkotáshoz eredetiség igazolást adunk!
Magyar festőművész, grafikus, illusztrátor művész
Záhony, 1924. június 6. - Budapest, 1996. október 1.
Csergezán Pál (Záhony, 1924. június 6. – Budapest, 1996. október 1.) magyar állatfestő, grafikus, illusztrátor. Neve mint
"vadászfestő" fogalom, képei keresettek. Egyik
kedvenc tartózkodási helye volt: a gemenci erdő.
Csergezán Pál 1924. június 28-án született Záhonyban, szüleivel később Kisvárdára költöztek, ahol gyermekéveinek nagy részét töltötte Tizenöt évesen Budapestre került, ahol alkalmi munkákból élt. Az Iparművészeti Főiskolára építészeti szakára jelentkezett először és tanult
három évig. A második vlágháború végén besorozták és a frontra vitték. A
hadifogságban ismerkedett meg az orosz természetfestészettel, amely egy
életre maradandó élmény volt számára.
1948: a 3 éves orosz hadifogságból hazatérhetett és újból felvételizett, de már a Képzőművészeti Főiskola grafikus szakára.
1950-53: Magyar Képzőművészeti Főiskola, grafika szakán már hallgató korában
illusztrált.
1956: Kittenberger Kálmán "A Kilimandzsárótól Nagymarosig"
című könyv volt az első állattémájú illusztrált könyve. Ezt követte
több Fekete István által írt könyv illusztrálása. Barcsay Jenő, Kádár György, Ék Sándor és még sok más híres művész volt mestere a főiskolán. Itthon könyvek természetábrázoló illusztrálásával vált népszerűvé.
A Nők Lapja, az Ország Világ és a Magyar Vadász, később a Nimród
rajzolója. Országos kiállításokon rézkarcokkal szerepelt. Ifjúsági és
népszerű tudományos könyveket illusztrált, diafilmeket rajzolt.
Kittenberger Kálmán és Fekete István könyveinek illusztrálása vezeti a
vadászati témához a festészetben, amit vadgazdaságokban, vadászat
közbeni természeti megfigyelésekre alapoz.
1960: Festészete számára elismerést számára
a külföldön töltött néhány év, számos nemzetközi kiállítás hozott.
Életének derekán meghívták Németországba, ahol több éven keresztül dolgozott: a magyar táj, a magyar vadon élő állatok, a lovak voltak művészetének témái. A perzsa sah udvarában a perzsa tájat és a sah lovait festette. Képei a világ számos országába eljutottak.
"Az állatfestészeten
kívül a másik nagy szerelem a ló, a lovak és lovas ábrázolása volt. A
festészet mellett kedvelte a sokszorosított grafikát így számtalan lovas
és természeti témájú rézkarca ismert. Ő maga nem vadászott, de lételeme
volt a természet és az ott élő állatok. Talán ezért nincsenek az
úgynevezett vadász képein sem emberek, vadászok. A fontos számára a
természet egy-egy felejthetetlen pillanatának megörökítése volt." ...
(Dr. Ignácz Magdolna)
1985-től haláláig a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi
Tanács /CIC/ Kulturális Bizottságának tagja volt, ahol aktív nemzetközi
tevékenységet végzett. Dolgozott a Nimród művészeti vezetőjeként is.
Mindig nyitott volt az újra, és arra hogy értékek teremtődjenek. Ennek
érdekében Ő saját maga is egyik alapítója volt a Nimród vadászújság
mellett ma is működő Nimród Alapítványnak. Eközben az 1994-ben alakult
Altamira Egyesület elnökének választották. Utolsó éveiben, ha csak tehette, sok időt
töltött a szeretett Gemencén. Itt készített filmet vele és róla BALOGH
ISTVÁN (Kossuth Rádió: Oxigén). Ugyancsak sok időt töltött Telkiben,
Anna-lakon, ahol 1996 október 1-én elhúnyt. Anna-lakon egy tölgyfa alatt, természetes szikla jelzi, hogy ott van eltemetve a művész.
Csergezán Pálnak halála után több helyen állítottak
emlékhelyet, emlékoszlopot. Legutoljára 2003. novemberében a gödi
Nemeskéri-Kiss Kúriában rendeztek emlékkiállítást, amelyen - sajnos csak
- egy napig volt látható a mester 24 alkotása. (E kiállítás anyagából
és emlékére szintén film készült Vadászösvényen ecsettel, címmel.
Emlékére és a Csergezán örökség fennmaradására alapították a Csergezán
Pál Alapítványt, amely ma már közalapítványként működik. Mellszobrát 2009-ben állították fel, mely Farkas Pál alkotása.
Mesterei: Barcsay Jenő, Kádár György, Ék Sándor
Díjak, elismerések
1982 Német Vadászszövetség nagydíja
1993 Pro Natura emlékplakett
1996 Pro Cultura Venationis emlékplakett
Egyéni kiállítások
1969 - Paál László Terem, Budapest
1984 - Budapest Mezőgazdasági Múzeum (Vajdahunyadvár)
1982 után - Párizs, München, Köln, Monte-Carlo, London
Irodalom
BOGÁTI P.: Vívódás a kifejezéssel, Élet és Irodalom, 1960. június 5.
SZÍJ R.: A Magyar Helikon és a képzőművészet, Művészet, 1963/6.
VADAS J.: Képártalom, Élet és Irodalom, 1977. november 26.
BALOGH G.: A perzsa sah festője volt, in: Szülőhazájuk Szabolcs-Szatmár, Nyíregyháza, 1985.
