Vinkler László

Vinkler László életrajza

Magyar festőművész, akvarell, grafikus művész, művésztanár, művészeti író
Szabadka, 1912. október 1. - Szeged, 1980. december 2.

Vinkler László [teljes nevén: Vinkler László Imre Endre Károly] (Szabadka, 1912. október 1. – Szeged, 1980. december 2.) magyar festőművész, akvarell, grafikus művész, művésztanár, művészeti író. Iskolateremtő képzőművész.
1930-1935: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár.
Képzőművészeti tanulmányaival párhuzamosan két évig jogot hallgatott az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karán.
1935: Római ösztöndíjat nyert: a Collegium Hungaricumban alkotott nyolc hónapot. Szorosan nem tartozott a Római iskolához, bár néhány vallási témájú korai alkotása a kora reneszánsz művészet hatását mutatja.
Szakmai sikereit pályája kezdetén bravúros portréművészetével vívta ki, és a műfaj szeretete egész munkásságát végigkísérte.
Tanulmányutak: 1937: Párizs, 1939: Szicília.
Leginkább portréművészetével aratott nagyon korán sikereket, a portréfestéshez egész pályája során hű maradt, de kísérletező hajlamú művészként folyamatosan megközelítette a XX. századi avantgárd (posztimpresszionizmus, kubizmus, szürrealizmus, absztrakt expresszionizmus, tasizmus) festészeti és grafikai törekvéseket.
1945: A második világháborút követően művészete az Európai Iskola alkotóiéval rokonítható.
1947: felkérésre megszervezte és elindította a szegedi Tanárképző Főiskola Rajz- és Művészettörténet Tanszékének munkáját, s ekkortól megbízott tanszékvezetőként tevékenykedett itt 1957-ig, amikor politikai okok miatt állásából felmentették és csak 1972-ben helyezték vissza.
Időközben festői pályája töretlenül folytatódott.
Vinkler László pedagógiai tevékenységéből adódóan kísérletező hajlamú művész volt.
1945-1947: hivatalosan, majd feloszlatása után laza csoportként működő Európai Iskolának szellemi rokona, amely a Szentendrei Iskola hagyományait és az európai haladó művészi formákat, a kubizmust, szürrealizmust, non-figurációt preferálta.
1960-as években már együtt tartott a korszak egyetemes haladó irányzataival (absztrakt expresszionizmus, tasizmus). Az alkalmazott művészeti stílusok mindig az adott alkotói problémafelvetéséhez igazodtak, filozófiai mélységű gondolataikkal és igényességükkel magas színvonalat képviseltek. Az analitikus kubizmus a háború pusztításainak kifejezője, a szürrealizmus mitológiai példázatainak hordozója, a tasizmus a belső világának kivetülése volt. Természetelvű ábrázolásokon keresztül jutott el azokhoz a szürrealisztikus művészeti elvekhez, amelyeknek nagyszerű példái azok az automatikus, a vonal erejét hangsúlyozó figurális tusrajzok, amelyekkel a modern magyar grafika a korszak törekvéseihez kapcsolódott (Szalay Lajos, Kondor Béla, Martyn Ferenc).
Ezekkel párhuzamosan kezdett tasiszta kísérletei nyomán jutott el művészi törekvéseinek csúcspontjára. A csorgatásos technikával véletlenszerűen keletkezett fekete-fehér alap-kompozíciókat gesztusokkal, felismerhető természeti formákat idéző festék-foltokkal tette elevenné. Foglalkoztatta a XX. századi művész és a képzőművészet létjogosultságának kérdése, helye a nemzeti és az egyetemes kultúra egészében. Írásaiban saját maga ideológusaként sajátos terminológia-alkotással is megpróbálkozott (Szürraffaellista kiáltvány, Szürcézanneizmus, 1966).
1957-ben a városban végzett művészi munkája elismeréséül a szegedi Collegium Artium Képzőművészeti tagozata vezetőjévé választotta.
A szegedi patrióta festő jelentőségét adja, hogy önálló kísérletezések eredményeképpen jutott el az avantgárd képzőművészet második hullámának törekvéseihez. Művészetének meghatározó eleme a múlttal való kontinuitáskeresés is, a görög mitológia jelképrendszerének felhasználása és reneszánsz parafrázisainak (pl.: Tiziano: Vénusz) sorozata.
1970-1980: Vinkler László élete utolsó évtizedében, részben olaszországi és görögországi utazásainak hatására visszatért a természetelvű ábrázolásokhoz is.
Műveinek jelentős részét a szegedi Móra Ferenc Múzeum őrzi.
„Vinkler László mindent tudott, amit manuálisan egy festőnek tudnia kell, és mindent ismert, amit egy modern embernek és gondolkodónak ismernie kell. Ismerte és őrizte a hagyományt, de nyitott volt az újítás iránt is. A hagyományőrzés és a szüntelen megújulás között kereste az egyensúlyt” – jellemezte a művészt Németh László író.
Mesterei: Karlovszky Bertalan, Glatz Oszkár

Díjak, elismerések
1932, 1933: Balló-díj
1937: Jellinek-díj; Fényes Adolf-díj
1972: Oktatásügy Kiváló Dolgozója

Egyéni kiállítások
1942 • Városi Múzeum, Kupolacsarnok, Szeged
1957 • A szegedi Képző- és Iparművészeti Szalon Klauzál téri terme, Szeged
1959 • Retrospektív kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1961 • Reggio Emilia (OL)
1963 • Képcsarnok, Szeged
1968 • Szabadka
1971 • Az én világom, Szeged
1973 • Salgótarján
1976 • Dunaújváros
1979 • Bartók Béla Művelődési Központ, Szeged
1982 • Emlékkiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1997 • Pokolraszállás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1998 • Vinkler László 1942-es első önálló kiállításának rekonstrukciója, Móra Ferenc Múzeum, Szeged
2001 • Emlékkiállítás, Móra Ferenc Múzeum, Szeged • Antik motívumok, Mártonfi Galéria, Kecskemét • Grafikák, Tiffany Galéria, Budapest
2002 • Gyűjteményes kiállítás, Szombathelyi Képtár • Mű-terem Galéria, Budapest.

Válogatott csoportos kiállítások
1947 • A Képzőművészetek Szabad Szakszervezete Vidéki Csoportjának I. Kiállítása, Műcsarnok, Budapest
1956 • II. Országos miskolci Képzőművészeti Kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc
1960 • Képzőművészetünk a felszabadulás után, Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1967 • Szegedi Képzőművészek Tárlata, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1970 • Változatok egy témára, A szegedi Állami Tanárképző Főiskola Rajz Tanszéke művésztanárainak kiállítása, Állami Tanárképző Főiskola, Szeged
2001 • Vinkler László és tanítványai, Városi Képtár, Orosháza.

Irodalom
SZELESI Z.: Vinkler László - Művészek a Tisza partján, Tiszatáj, 1968/6.
DÉR E.: Vinkler László köszöntése, Művészet, 1972/6.
SZELESI Z.: Művészet és személyiség, Művészet, 1973/1.
D. FEHÉR ZS.: Van-e szegedi műhely? Művészet, 1973/8.
TANDI L.: Vinkler Lászlónál, Tiszatáj, 1979/12.
P. SZABÓ E.: Vinkler László emlékkiállítása, Új Tükör, 1982/28.
ENDRŐDY E.: Akropoliszi pillanatok. (Vinkler László rajzai Devecseri Gábor verseihez), Kortárs, 1983/2.
PAPP L.: Az ember valósága, Tiszatáj, 1986/9.
SZUROMI P.: Átváltozások. Tükrök, tükröződések, Szolnok, 1994
MULADI B.: Vinkler László, Szeged, 2001
SZUROMI P.: Vinkler László válogatott írásai, Szeged, 2001.

Lexikális referencia

• MFGA:666

Megvásárolható művei