Farkasházy Miklós

Farkasházy Miklós életrajza

Magyar grafikus, pasztell művész, festőművész, iparművész.
Budapest, 1895 - Budapest, 1964

Farkasházy Miklós a 20. századi magyar képzőművészet egyik számottevő alakja.
Művészeti tanulmányait Budapesten kezdte, majd több évig Münchenben élt és tanult, ahol tovább képezte magát. Első mestere: Vesztróczy Manó.
1916: 1916-tól szerepelt budapesti és külföldi tárlatokon. Eleinte színes dekoratív tusrajzokat és pasztelleket készített. A pointilista festőink közé tartozott. Pasztellképein szerette az erős kifejező színeket. Rendszeresen foglalkozott rézkarccal, később olajképeket festett.
1920-as évek elején: Németországban aratta első jelentős sikereit plakátjaival, könyvterveivel. A dekorativitás iránti fogékonysága, a linearitás iránti készsége először a plakátművészet terén aratott számára babérokat. Münchenben nagy figyelemben és elismerésben részesültek könyvtervei, trükkfilmjei és illusztrációi. Reklámgrafikáival jelentős szerepet töltött be a 20-as évek elején a német iparművészet területén.
A grafikusi pályán Farkasházy számos elismerésben részesült. Sikereit elsősor-ban a német nyelvterületen aratta. Drezda, Hamburg voltak a kezdet. Köln, Frankfurt, Zürich a folytatás. De kiállított Farkasházy Lipcsében, a szlovákiai Zsolnán és Pöstyén fürdőn, a lengyel Bielskóban és az olaszországi Monzában is. A legnagyobb elismerést Párizsnak köszönhette.
Farkasházy Miklós Magyarországra visszatérve elfordult a reklámgrafikától és jelentős magyar grafikus művésszé vált. Pasztell képei, réz- és fametszetei, tusfestményei, grafit rajzai egyedülállóak a 1920-30-as évek magyar művészetének történetében. Expresszionista, majd a Neue Sachlichkeit szellemében született tájképei, csendéletei, kubisztikus, majd az art deco hatásáról árulkodó portrérajzai és aktkompozíciói kiemelkednek a korszak grafikus művészetéből.
1930-1935: A grafika területéről a művészt a színes tusfestmények és a pasztellfestmények átvezették a festészet területére. Farkasházy Miklós a 30-as évek elejére, mint festőművész is elismerést vívott ki magának. Kevés olyan magyar művész volt, aki annyira értett a színekhez, mint ő. Palettájáról a színek milliói szinte zenei összhangzatokat létrehozva kerültek vásznaira és kartonjaira. Farkasházy minden technikában jártasságra tett szert. A velúrpapírra festett pasztellképekkel kezdte. Folytatta a vászonra festett olajképekkel, majd kikötött a kartonra festett olajtempera kompozícióknál és az akvarelleknél. Tematikája a mindennapi élet-ből adódott. Tájképek, utcai jelenetek, portrék, csendéletek, enteriőrök színpom-pás, látványos kompozícióit festette. A sort az absztrakt festmények zárták.
Farkasházy minden szabad percében újításokon törte a fejét. A lombfűrésszel készített alkotásoktól kezdve, a díszpárnákon át, a már említett réz- és fametsze-tektől kezdve a linóleummetszetekig, mindent kipróbált és minden technikában remekművek is kikerültek a keze alól.
1930-1935: amikor ez nem volt elvárás, munkásokat, a városok szegényeit festette.
Az 1930-as években feleségével szabadalmaztatta találmányukat, a fadofitot, azaz a színes kőfestményt.
Budapesten a Nemzeti Szalon, a Fränkel Szalon, a Lipótvárosi Társaskör, a Pen könyvesbolt, a Szalmássy Galéria, a Műcsarnok, az Ernst Múzeum, a korszak legjelentősebb kiállítóhelyei nyújtottak lehetőséget számára egyéni kiállításaihoz és a csoportos bemutatkozásokhoz. Kiállításai voltak Drezdában, Hamburgban, Zürichben, Párizsban.
Farkasházy Miklós sosem igazodott kora elvárásaihoz. Amikor az 1950-es években a sztahanovista munkásportrék, munkajelenetek sorozatát várták el tőle, ő a felvonulások színkavalkádjának rögzítésétől, egy szerelmespár látókörébe kerülő gyárkémény ábrázolásánál többre alig volt hajlandó. Inkább színgazdag tavaszi és őszi tájképeket festett, mint a szocialista helytállást példázó bányászokat. Annak ellenére, hogy tudta, ha nem fest szocialista realista képeket, a művészeti élet perifériájára kerül, csak azt tudta festeni, amit művészi elkötelezettsége diktált. Műtermében így gyorsan szaporodott a falnak támasztott képek száma.
Farkasházyt a festőt, kezdték elfelejteni. Évekig nem írtak róla az újságok, nem szerepelt tárlatokon.
1955: csupán három rézkarcát tartották érdemesnek arra, hogy kiállítsák őket a Műcsarnok “VI. Magyar Képzőművészeti Kiállításán”. Az akkori kultúrhatalom „nagy kegyesen” karácsonyfadíszek festésének felaján-lásával kínált számára megélhetést… Élete utolsó évtizedében, a szocialista szemlélet szerint elutasított, absztrakt művészettel tüntetett a művészi szabadság mellett.
1967: Özvegye még halála után is próbálkozott azzal, hogy a Mártírok úti műterembe látogatókat csalogasson. Szeretett volna eladni néhány Farkasházy képet, de csak kevés barátnak telt festményekre.
Farkasházy művészetére csak halálát követően több mint húsz évvel kezdtek új-ból felfigyelni. Festményei, pasztell művi, rajzai és sokszorosított grafikái azóta egyre gyakrabban szerepelnek a műkereskedelemben.
1995-ben a Szombathelyi Képtárban rendezett konferencián egy Farkasházy művészetét bemutató előadás is elhangzott.
Mestere: Vesztróczy Manó.

Főbb kiállításai
1916 Budapest- Nemzeti Szalon
1922 München- Minerva szalon
1926 Drezda – Emil Richter Modern Galerie
1926 Hamburg – Marie Kunde Kunstsalon
1926 Lipcse – P.H.Beyer und Sohn Kunstausstellung
1928 Köln – Hermann Abels Kunstsalon
1928 Zürich – Dr.Störi Kunstsalon
1928 Pöstyén fürdő – Thermia Palace
1930 Frankfurt am Main – Heinrich Trittler Galerie
1930 Zsolna - Hotel Remi
1931 Párizs – Galerie Quatre Chemins
1933 Budapest – Frankel szalon
1945 Budapest – Ernst Múzeum
1946 Budapest – Szalmássy Galériat
1989 Montgomery Gallery, San Francisco - posztumusz kiállítás
1995 Budapest - Belvárosi Aukciósház, születésének 100. évfordulója
2003 Budapest - Haas Galéria kamara kiállítás

Társasági tagságok
Képzőművészek Uj Társasága (a KUT) tagja volt, 1920-as évek második felében részt vett a művészcsoport szerepelt hazai és külföldi tárlatain.

Lexikális referencia

• Magyar Festők és grafikusok Adattára:165
• Művészeti Lexikon:II/25
• Benezit:4/275
• Vollmer:5/471

Megvásárolható művei