Gorka Géza

Gorka Géza életrajza

Magyar kerámikus művész, művésztanár
Nagytapolcsány, 1895. szeptember 6. – Verőce, 1971. szeptember 25.

Gorka Géza (Nagytapolcsány, 1895. szeptember 6. – Verőce, 1971. szeptember 25.)  magyar keramikus művész, művésztanár.
Gorka Lívia édesapja.
1910-es években Trencsénben festészetet tanult.
1917-1918: A fazekasmesterség alapjaival Mezőtúron id. Badár Balázs mester műhelyében ismerkedett, hiszen fazekas inasnak állt Badár Balázs mezőtúri műhelyében. Visszaemlékezéseiben 1917-et tartotta keramikusi pályája kezdetének.
1919: Németországba ment és Karlsruhéban a Grossherzogliche Majolikamanufaktur művészeti vezetőjénél képezte magát tovább, ahol a legújabb máztechnikai eljárásokkal ismerkedett meg. Karlsruhéban tanult figurális mintázást és más technikákat.
1920-1921: Leutkirchenben Paul Mannál és Max Lugernél tanult rajzolni és festeni.
1922: Hazatérve Badár Balázsnál dolgozott Mezőtúron. A habán kerámia továbbfejlesztésével is foglalkozott.
1923: Nógrádverőcére költözik és a Floris bankház megbízásából megalakítja a Keramos Rt-t agyagipari műhelyt. A Németországi Majolika Manufakturában tanultakat hasznosítva az üzem műszaki vezetője lesz. Az üzem a magyar népművészeti hagyományok alapján modern díszkerámiát gyártott. Az itt készült népművészeti jellegű használati tárgyait első alkalommal az Országos Magyar Iparművészeti Társulat Karácsonyi Kiállításán mutatta be az Iparművészeti Múzeum-ben.
1924: házasságot kötött Kovács Irénnel, a család nógrádverőcei villájába költöztek, amely élete végéig a művész otthona volt.
1927: Az üzem tulajdonos váltása után, Lonkay Antallal együtt kilép a Keramos Rt.-ből.
Megalapítja önálló verőcei műhelyét, amihez saját műhelyt épített, amelyet 1932-ben tovább bővített, az évtized végére 15-20 alkalmazottal dolgoztatott. A műhelyben készült munkák rendszeresen szerepeltek a korszak magyar kerámiáját itthon és külföldön bemutató tárlatokon..
Több hazai és külföldi kiállításon sikerrel szerepelt.
1928: Velencei kiállításon nagy sikerrel mutatkozott be műveivel.
1928-tól kezdve rendszeresen kiállít az Országos Iparművészeti Társulat hazai és külföldi kiállításain. A népi fazekasművészet gazdag hagyományait igyekezett a korszerű formaigényekkel és a technika adta lehetőségekkel egységbe foglalni.
Kialakult sajátos egyéni stilusa. Egyedüli forma és felület kialakítása mellette  sokféle máztechnikát alkalmazott.
1930-as évek elején még főképen figurális egyszínű repesztett mázas kerámiákat tervez, de már elkezdi saját mázkísérleteit is. Ez idő tájt, az iparművészeti iskola agyagipari szakán tanító Jákó Gézától vesz magánórákat.
1933: részt vesz a milánói iparművészeti triennálén, ahol ezüstérmet kap. A harmincas évek egyik legtöbbet kiállító művésze, szinte minden jelentősebb kiállítás szereplője.
Szerepel az 1934-es brüsszeli, az 1937-es párizsi, és az 1939-es New York-i világkiállításon is.
1935: Kialakul műveinek sajátságos stílusa. Egyre több és bonyolultabb máztechnikákat alkalmaz. A népi fazekas hagyományok tovább vitelével művein egyre több a régi erdélyi, felvidéki és Habán díszítő elem. A harmincas évek végén ónmázas Habán stílusú kerámiákat is készít.
1942: Első Országos Magyar Keramikai Kiállításon, amelyen százhúsz kerámiával, külön teremben mutatta be negyedszázados pályafutása eredményeit, Állami Iparművészeti Aranyérmet kapott.
Ugyanebben az évben készített kerámiafalat a budapesti Nemzeti Sportcsarnok számára.
1943: Losoncon megalapítja a Nógrádi Palóc Háziipari Keramikai Műhelyt, amely huszonöt munkással 1944 végéig dolgozott.
1945: műhelyét és a kerámiagyűjteményt súlyos veszteség éri. Gorka életművének nagy szeletét szovjet katonák egy többnapos agyaggalamb-vadászaton lőtték halomba.
1946: Balassagyarmat környékén végzett felméréseket a háziipar fejlesztése érdekében.
1946: Pécsett, a Zsolnay gyárban Zsolnay-Mattyasovszky László vegyészmérnökkel végzett kísérleteket magas 1200 hőfokon égetett kerámiák technologiájának kidolgozására, majd a kerámiák sorozatgyártását kezdik meg. Ezek főképen funkcionális tárgyak, de egyedi műveket is készít.
1950: Az államosítás után visszatér Verőcére. Az ötvenes évektől az amorf és aszimmetrikus formák váltak uralkodóvá művészetében.
1959: kerámiái a Magyar Népköztársaság ajándékaként a faenzai Nemzetközi Kerámia Múzeumba kerültek.
1962: felügyelete alatt 12 művéből sorozatot készítettek az Iparművészeti Vállalat budapesti műhelyében, ettől kezdve rendszeresen együttműködött a vállalattal, amelynek művészi tanácsadója lett.
1963: Iparművészeti Tanács zsűrielnöke lett.
1967: kerámiával társított üvegablakok és lámpák kivitelezését kezdte meg. Ugyanebben az évben a Magyar Iparművészeti Főiskola tiszteletbeli tanára címet kapta. Intézményes keretek között nem tanított, de főiskolán kívüli tanítványa volt többek között Probstner János, Ortutay Tamás, Csavlek Etelka.
1970: Zebegényi Nyári Művészeti Akadémián tanított.
1972. április 29-étől Gorka egykori otthona műhelyemúzeum lett, ahol külön egységet alkot a Verőcén található Gorka Géza-kerámiagyűjtemény.
Gorka Géza a 20. század első felében élt magyar keramikusok egyik legjelentősebb alakja volt Gádor István és Kovács Margit mellett. Gorka munkásságának jelentősége, hogy közös nevezőre hozta a kerámia tradicionális örökségét saját individuális alkotóerejével. Sőt mi több, képes volt a népművészet hagyományán túllépve, az archaikus formaképzéshez visszanyúlni és azt modern felfogással egyesíteni.
1920-as évekre kialakult – elsősorban a magyar népi kerámia és a keleti művészet által inspirált – egyéni stílusának a funkcionális szemléletmód, a szűkszavú formázás mellett a felületkialakítás, a sokféle máztechnika virtuóz alkalmazása volt fő értéke.
A palóc népművészet, a habán kerámia fémes festékeinek színeihez a fakturális hatások iránti érdeklődés társult, a kezdetben elkülönítetten kezelt forma és díszítőmotívum egységes egészként való kezelésének szándéka.
A mintegy a természeti folyamatok eredményeként formált felületek plaszticitásának művésze volt, a prehisztorikus korok kézzel alakított formáit a legkorszerűbb technológiákkal, a magas hőfokon, 1000-1200 °C-kon égetett mázakkal ötvözte.
Pályája utolsó időszakában a kovácsoltvas és az ólmozott üvegablak technikai-kifejezési lehetőségei foglalkoztatták, az üveget jól kiégetett terrakotta hálózatba, raszterrendszerbe foglalta, fali vagy ablakdekorációként, lámpaburaként alkalmazta.

Díjak, elismerések
1933: Milánói Iparművészeti triennálé ezüstérem
1934: Brüsszeli Világkiállításon aranyérem
1937: Párizsi Világkiállításon
1939: New York-i Világkiállításon Diplome d’Honneur
1940: Milánói VII. Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon, Grand Prix
1942: Első Országos Magyar Keramikai Kiállításon, Állami Iparművészeti Aranyérem
1955: Munkácsy Mihály-díj
1958: Világkiállítás, Brüsszel, Grand Prix
1959: Érdemes művész
1963: Kossuth-díj
1969: Munka Érdemrend
1970: II. Országos Kerámia Biennálé, nagydíj
1996: Verőce díszpolgára

Egyéni kiállítások
1955 • Csók Galéria, Budapest [Juriss Ibolyával]
1957 • Nemzeti Szalon, Budapest
1964 • Palóc Múzeum, Balassagyarmat • Csók Galéria, Budapest (gyűjt., kat.)
1967 • Palóc Múzeum, Balassagyarmat
1968 • Salamon-torony, Visegrád (gyűjt.)
1994 • Három nemzedék, Gorka Múzeum, Nógrádverőce

Válogatott csoportos kiállítások
1946 • Nagybányától napjainkig, Balassagyarmat
1953 • I. Iparművészeti kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest • Népművészeti és Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest • 4. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1955 • 2. Országos Iparművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1958 • Brüsszeli Világkiállítás (Grand Prix) • Brüsszel • XVIII. Faenzai Nemzetközi Kerámia Verseny, Faenza
1959 • Nemzetközi Kerámia kiállítás, Gmunden • Ostende (B)
1959-1960 • 4. Országos Iparművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1961 • Magyar Műv. Kiállítás, Tokió
1962 • Nemzetközi Modern Kerámia Kiállítás, Prága (a Nemzetközi Kerámia Szövetség ezüstérme)
1966 • Mai Magyar Kerámia Kiállítás, Siklós
1968 • Akik Mezőtúrról indultak, Zsinagóga, Mezőtúr
1970 • II. Országos Kerámia Biennálé, Pécs
1994 • Jubileumi kiállítás, Iparművészeti Múzeum, Budapest

Művek közgyűjteményekben
Gorka Múzeum, Verőce
Iparművészeti Múzeum, Budapest
Nemzetközi Kerámia Múzeum, Faenza

Irodalom
CSÁNYI K.: A magyar kerámia és porcelán története és jegyei, Budapest, 1954
DOMANOVSZKY GY.: Gorka Géza keramikus kiállítása a Nemzeti Szalonban (kat. bev., 1957)
DOMANOVSZKY GY.: Három keramikus, Műterem, 1958/4.
TASNÁDINÉ MARIK K.: A faenzai Muzeo Internazionale delle Ceramiche és magyar kerámiái, Építőanyag, 1961/6.
D. FEHÉR ZS.: Gorka Géza művészete, Művészet, 1963/7.
D. FEHÉR ZS.: Gorka Géza új művei (kat. bev., 1964)
BRESTYÁNSZKY I.: Modern magyar kerámia, Budapest, 1965
KATONA I.: Gorka Géza, Művészet, 1967/12.
KATONA I.: Gorka Géza kerámiái, Korunk, 1968/9.
POGÁNY Ö. G.: Gorka Géza a Salamon toronyban, Művészet, 1968/6.
BAUER J.: Újabb impressziók Gorka Gézaról, Művészet, 1969/12.
NAGY T.: Gorka Géza üveggel társított kerámiája, Élet és Tudomány, 1970/15.
KOCZOGH Á.: Gorka Géza, Művészet, 1971/12.
KATONA I.: Gorka Géza, Budapest, 1972
GROFCSIK J.-REICHARD E.: A magyar finomkerámia-ipar története, Finomkerámia-ipari Művek, Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet, 1973
ALMÁSSY M.: Gorka Géza, 1894-1971 (kiállításvezető), Gorka Múzeum, Nógrádverőce
GORKA L.-CSENKEY É.-SZABÓ L.-SZELÉNYI K.: Gorka Géza 1894-1971, Budapest-Veszprém, 1994.

Megvásárolható művei