magyar festőművész Rákoscsaba, 1904 - Budapest, 1982. január 3.
Csabai Pántl László 1904-ben született Magyarországon, Rákoscsabán, egy szegény sorsú család legkisebb, hatodik gyermekeként.
A tehetséges, mindig jól tanuló, a teljes tandíjmentességet kiérdemlő fiú rajzkészségére már korán felfigyelnek oktatói. Középiskolai rajztanára, ifj. Dörre Tivadar festőművész első mestere, akinek közvetítésével ismerkedik meg a Képzőművészeti Főiskola festő-tanárával Olgyai Viktorral. Olgyai a tehetséges, de a saját maga taníttatását fedezni nem képes fiatalembert, ingyenesen, magántanítványává fogadja.
Az ígéretes pályakezdést Olgyai 1929-ben bekövetkező hírtelen, tragikus halála szakítja meg és teszi küzdelmessé. Saját úton kell járnia, segítség nélkül, csak a saját tehetségében, művészi elkötelezettségében bízhat.
Az 1930-40-es évek a művészi kibontakozás sikereit hozzák. Sorra szerveződnek kiállításai, vissza-visszatérő egészségi problémái dacára sokat dolgozik. Megnősül, felesége meghatározó szerepe emberi-szakmai életében az együtt leélt közel 50 év alatt, ekkor veszi kezdetét. Reményteljes, elismerésben gazdag szakmai, emberi jövőkép körvonalazódik.
A II. világháborút követő politikai irányváltás gyakorlatilag kettétöri művészi pályáját.
Hagyománytisztelő, művészetében öntörvényű, makacs szellemisége nem tud és nem is akar megfelelni a megváltozott elvárásoknak. A szocialista realizmus sematikus tartalmi és formavilágát idegennek érzi, a legcsekélyebb mértékig sem azonosul ezzel. Soha nem köt alkut az új hatalom képviselőivel.Anyagilag nehéz, kiszolgáltatott helyzetbe kerül, immár négytagúvá bővülő családjának eltartása komoly próbatételek sorát hozzák.
A méltatlan háttérbeszorítás évtizedei után csak az 1970-es évek hoznak ebben némi változást, de az elismerés már későn érkezik. Képei ismét megjelennek a nagy külföldi képbemutatókon, de egyre romló egészsége, életkora már nem enged időt az újrakezdésre.
Életének 78. évében, 1982. január 3.-án, szerető családja körében, de a szakmai mellőzöttség érzésével hunyt el Budapesten.
Magányos, művészi elképzeléseihez, látásmódjához mindvégig ragaszkodó alkotó volt.
Munkásságának elismerése, méltó értékelése még várat magára.
