Dombay Győző

Dombay Győző életrajza

Magyar festőművész, kollázs-, grafikus művész
Pécs, 1942. december 30. - Budapest, 1994. január 1.

Dombay Győző 1942. december 30-án született Pécsett. A Régészeti Múzeum épületében laktak, Dombay János, a régész apa, aki abban az időben múzeumigazgató volt, feleségével, a zirci papok közt nevelkedett Végh Katalinnal és a három gyerek, János, Saci és Győző. Festőnk még sokáig nehezményezte, hogy közvetlenül iskolái szomszédságában kellett felnőnie, miként az általános iskola és a Nagy Lajos Gimnázium ablakai mind szabad rálátást engedtek a múzeumkertre, ahol olyan szívesen időzött. Nem örült ennek akkor sem, amikor az 1956-os kényszerszünet utáni első tanítási napon érte küldettek. Visszaüzent, hogy ő addig nem megy, amíg itt vannak az oroszok. És csak akkor volt hajlandó átsétálni az öreg iskolaépületbe, amikor a tanár úr második üzenete szelíden már csak így hangzott: "Győzőkém, arra még sokat kell várni. Gyere szépen!"
Dombay Győző festőművész a pécsi Pedagógiai Főiskola rajz szakán végzett, de az igazi nagy szakmai és emberi adomány életében, a család régi barátjának Martyn Ferencnek barátsága volt, aki atyai figyelemmel követte szárnypróbálgatásait. Martyn Ferenc a család régi barátja volt, így képeit mindig megmutatta a mesternek, aki atyai figyelemmel követte a fiatal művész alakulását. Többek között az ő támogatásával fejezte be tanulmányait a Pécsi Pedagógiai Főiskolán, később tanított, dekoratőrként dolgozott és fáradhatatlanul festett. Tanított, volt dekoratőr és mindenekelőtt fáradhatatlanul festett. 
1972 nyarán a nagy szerelem Pestre vitte, ahol egy másik élet kezdődött. A régi és új művésztársakkal (Szemadám György, Deim Pál, Szántó Piroska, Kecskeméti Kálmán, Bocz Gyula, Swierkiewicz Róbert, Major Kamill, Haász István, Joláthy Attila, Wahorn András, Szeift Béla, Csorba Simon, Veress Pál...) egymást támogatva, az éppen megszülető munkákat mindig figyelemmel kísérve alakította saját művészetét, amely a kezdetek nyersebben árnyalt színvilágától elindulva a '70-es évek fekete-fehér képein át egyre mozgalmasabbá, nyíltabbá, színesebbé vált. Alkotóművészetének három évtizedében önálló és csoportos kiállításaival az ország számos pontján bemutatkozott (legfontosabbak: Pécs, Budapest, Nyíregyháza, Győr), a kor tilalmai ellenére még Párizsban is bemutatták képeit. Lazán kötődött a legendás Pécsi Műhelyhez, de mindig saját útját járta. Túlérzékeny lénye nehezen illeszkedett kora merev elvárásaihoz - tragikusan fiatalon halt meg.

Megvásárolható művei