Cseh Gábor

Cseh Gábor életrajza

Magyar autodidakta festőművész, akvarell-, alkalmazott grafikus művész, rajztanár, rendőr alezredes
Miskolc, 1941. augusztus 2. -

Cseh Gábor (Miskolc, 1941. augusztus 2. - ) autodidakta magyar festőművész, akvarell-, alkalmazott grafikus művész, rajztanár, rendőr alezredes.
A művész egyke gyermekként Miskolcon látta meg a napvilágot, ahonnan még csecsemőkorában elköltözött szüleivel Szolnokra, így szülővárosa nem hagyott nyomot emlékeiben és nem volt hatással életére.
Gyermekkorát Szolnokon töltötte, ahol rokonságának nagy része ma is él, így ezt a várost tekinti származásának, ahová legszebb gyermekkori emlékei kötik.
1947–1950: Szolnokon kezdte általános iskolai tanulmányait.
A Szolnoki művésztelep mellett nőtt fel. Festők mellé szegődve járta be a Zagyva-partot, valami ismeretlen vágyat érezve a színek titkainak megismerése iránt.
Gyermekként nagy hatással volt rá Chiovini Ferenc festőművész, aki a művészteleppel is megismertette. A spontán érdeklődés életre szóló hatást váltott ki benne. A művészettel kötött barátsága egyre mélyült, akkor még nem is sejtette, hogy egyszer életformájává válik.
Apja Cseh József katonatiszti hivatása miatt a család folyamatos költözött.
1950–1953: Kapuváron végezte alapfokú tanulmányait.
1953–1955: Pápán  kényszerült folytatni tanúlmányait. Mestere: Bíró Károly festőművész irányítása alatt dolgozott és már díjakat is kapott rajzpályázatokon.
1955: A család végül Szekszárdon telepedett le.
1955–1959: Szekszárdon gimnáziumi érettségi.
Mesterei: Wallacher László és Lázár Pál festőművész keze alatt fejlődött. Ekkor már rendszeresen szerepelt megyei csoportos kiállításokon.
1959–1961: villamos-gép tekercselői szakma.
1964: Kaposvári Tanítóképző Főiskola, ahol általános tanítói diplomát szerzett. A főiskolai évek alatt Dr. Szirmay Endréné és Tomori Aladár művészek keze alatt fejlődött.
1964-2016: Kaposváron élt egészen idős koráig is, 2016-ban azonban arra kényszerült, hogy elköltözzön a városból.
2016: Kelebiára költözött, ott a falu gyerekeit tanítja rajzolni, festeni.
1964-1991: Egyetlen főállású munkahelye volt,  a BM. Tm-i Rendőr-főkapitányság Művelődési Otthon vezető, főelőadó.
Mivel elsősorban festőnek tartotta magát és csak másodsorban rendőrnek, így ahogy lehetőség nyílt rá, 1991-ben korkedvezménnyel alezredesi rangban nyugdíjba vonult, hogy ezután csak a művészetének éljen.
Két fia született, elvált, jelenleg is egyedülállóként él.
Kezdetben tus rajzolással, linómetszetekkel és grafikai eljárásokkal kísérletezett.
Rajzai egyre gyakrabban megjelentek helyi és országos lapok hasábjain.
1968: Az általa kikísérletezett grafikai technikáról portréfilm is készült, amelyet a Magyar Televízió bemutatott.
Munkássága során sokat kísérletezett különböző eljárásokkal, Így kezdett el olajjal dolgozni, mely technika a legmeghatározóbb lett művészetében.
1980: használja az általa kifejlesztett egyéni technikát. Ennek lényege, hogy homok felpakolásával a képein rücskös, rusztikus és sima felületek váltakoznak elősegítve, a kép mondanivalójának kiemelését.
A művész realista ábrázolású képein a technika nem öncélú, hanem az a fényárnyék hatásának kiemelésére szolgál. Legkiemelkedőbb és legnagyobb formátumú képei ebben a technikában készülnek.
Talán a szakmai kihívás vagy a változatosság késztette Cseh Gábort, hogy érettebb művészi korszakában elkezdjen foglalkozni a festészet egyik legnehezebb technikájával, az akvarellel.
Főként nagyméretű akvarelleket készít, elsősorban „lazúros festékkel, vizes alapon” technikával, amely gyorsaságot és pontosságot igényel. Sok előkészítő munkát végez, mert a képet rövid idő alatt kell befejezni.
Előfordul, hogy 5–6 próbát kell megfestenie, amíg az általa elképzelt színtónusokat, összhatást el tudja érni. Ezt a technikát nagyméretű formátumban igen kevesen alkalmazzák a kortárs művészek közül.
1966-1997: 150 önálló kiállítása volt szerte az országban és külföldön (Svájc, USA).
Művei megtalálhatók számos magángyűjtő otthonában országszerte, Európa sok országában, valamint a tengerentúlon is.
Jelenleg is folyamatosan dolgozik és tanítványokkal foglalkozik.
Képeinek visszatérő témája a gemenci táj és lakhelyének, Szekszárdnak hangulatos utcarészletei.
Ars poétikája: „A művésznek érzelmileg azonosulnia kell azokkal az emberekkel, akik között él, és azzal a tájjal, ahol él. Ellenkező esetben művészete nem lehet élő és mai.”

Díjak, elismerések
1985: a Szocialista Kultúráért

Film
Munkásságáról három portréfilm készült.

Megvásárolható művei