Nyári virágcsokor (1958)
80 x 63 cm (31.49 x 24.8 inch)
Az eladó alkotáshoz eredetiség igazolást adunk!
Akt a szabadban (1928)
69 x 57 cm (27.16 x 22.44 inch)
Az eladó alkotáshoz eredetiség igazolást adunk!
Magyar festőművész, grafikus művész
Ostffyasszonyfa, 1885. szeptember 2. – Szekszárd, 1960. január 12.
Czencz János (Ostffyasszonyfa, 1885. szeptember 2. – Szekszárd, 1960. január 12.) magyar festőművész, grafikus művész.
Czencz János a Vas megyei Ostffyasszonyfáról indult, középbirtokos földműves családból jutott el a győri tanítóképzőbe.
A Győri Tanítóképző elvégzése után tanító volt Bihar megyében.
Sarkad
mellett tanította az uradalmi cselédek gyerekeit. Ide utazott utána az
édesanyja, hogy emlékeztesse a fiát, istenadta rajztehetségére.
1907-1911: Mintarajz Tanodában mestere Hegedűs László, Edvi Illés Aladár.
1908: Már a főiskolás évek alatt kiállították olajképeit a Műcsarnokban, és ugyanekkor állami ösztöndíjban is részesült.
1912: Művész-továbbképzőn mestere Zemplényi Tivadar.
Művész-továbbképző után műtermet bérelt a Peterdy utcában.
1913: Műcsarnokban, a Téli tárlaton Tükör előtt című képével Halmos Izidor pályadíjat nyert.
1935-1944: Százados úti Művésztelepen élt és alkotott.
Czencz János festőművész egyik állandó modelljét, Simándy Etelkát vette tíz év munkakapcsolat után feleségül, akivel 1927-től dolgoztak együtt.
A bátai Duna parti házat is közösen találták, ahová a harmincas évek „nép közé járás” szokásának megfelelően nyaranta leköltöztek.
Ettől kezdve a sejtelmes hálószobákból a napfényre lépnek ki aktjai, és megtelnek élettel, de a falusi gyökerekkel rendelkező művészt a bátai hétköznapok és ünnepek is megihletik.
Ezen belül is a színpompás sárközi viselet, aminek külön református és katolikus változata is volt a faluban.
És ott volt még az örökké változó Duna, hálás témának bizonyultak a falusi gyerekek és csendéletek, a tamburás bátai cigányok, de az aktokból készült mégis a legtöbb.
Természetesen nem bátai nők voltak a modellek, ezt akkoriban nem engedték a szigorú falusi erkölcsök.
1944: Czencz család a bombázások elől áttelepedett Bátára, a Duna partján fekvő nyaralójukba.
Úgy alakultak a dolgok, hogy Czencz Jánosnak, a téli és tavaszi tárlatok állandó résztvevőjének többé már nem volt lehetősége arra, hogy megmutatkozzon a fővárosban.
Új idők jöttek új emberekkel, a Százados úti műteremlakását az a Mikus Sándor igényelte ki, aki később a ledöntött Sztálin-szobrot mintázta.
Czencz pedig a helyi és a környékbeli intelligenciának tudott csak eladni, vagy megrendeléseket teljesíteni.
1918: Első egyéni tárlatát az Ernst Múzeumban rendezte.
1918-1931: Elsősorban a Műcsarnokban állított ki.
1944: márciusban volt az utolsó budapesti kiállítása.
1945: Czencz János az orosz hadsereg erőszakoskodásainak hatására festette a Szabin nők elrablása művét.
1954: nyolc képet küldött fel a Műcsarnokba, amit visszadobták. Politikai álláspontjáról és korábbi művéről is tudtak az ítészek a Műcsarnokban, ahol a megnyitó után a teremőr közölte vele, hogy képei közül egyik sincs kiállítva.
1956: A művész alkotókedvét, lendületét a nagy árvíz is megtörte, amikor az összetorlódott jég miatt Bátát is elöntötte a Duna. A bútorok tönkrementek, a ház is súlyosan megrongálódott, később egy kicsit feljebb újjá is építették.
1955, 1958, 1959: Pécsett és Szekszárdon volt egyéni kiállítása.
1960: Czencz János 75 évesen halt meg.
1965: Magyar Nemzeti Galériában szerepeltek alkotásai a Százados
úti Művésztelep jubileumi kiállításán.
1998, 2004, 2005, 2006: egyéni kiállításai 55 év elteltével volt újra láthatóak Budapesten.
Főként naturalista, posztimpresszionista életképeket, tájképeket festett.
Művei jó része csendélet, akt és női portré.
Czencz a tehetős polgárság és a középosztály divatos festője lett,
különösen erotikát sem nélkülöző, bravúrosan megfestett aktjaival
aratott sikereket.
Műveivel a két világháború között Párizs, London, Stockholm, Osló, Berlin, Bécs és Velence is megismerkedhetett.
Nőalakjait színgazdag ruhákban, gyakran népviseletben, anyagszerűen részletező módon jelenítette meg.
A női aktokat tájképi háttérben festette meg.
Tájképei Duna-parti, bátai, szekszárdi részletek.
Mesterei: Hegedűs László, Edvi Illés Aladár, Zemplényi Tivadar.
Díjak, elismerések
1913: Állami ösztöndíj
1913:
Halmos Izidor-életképdíj
1918: Rudics-díj
1920: Országos Magyar Képzőművészeti Társulat Nagydíja
1928: Olasz díj, Medaglia commemorativa
1934: Balló Ede-díj
1935: Zsűri mentességet kapott
Társasági tagság
Munkácsy Céh tagja volt
Egyéni kiállítások
1918 • Ernst Múzeum, Budapest
1925 • Nemzeti Színház [Lux Elekkel], Pécs
1927 • Szombathely
1934, 1941 • Déri Múzeum, Debrecen
1940 • AH
1931 • Fészek Klub, Budapest
1936 • Műterem Kft.
1940 • Pátria Klub
1942 • Almásy-Teleki Éva Műintézet
1955, 1958, 1959 • Pécs • Béri Balogh Ádám Múzeum, Szekszárd
1986 • Művészek Háza, Szekszárd (kat.)
1993 • Művelődési Központ, Bonyhád.
2004 • Czencz János emlékkiállítása
2005 • Czencz János (1885–1960) emlékkiállítás
2006 • Czencz János (1885-1960) festőművész akt kiállítása
2006 • Czencz János (1885-1960) festőművész kiállítása
Válogatott csoportos kiállítások
1952 • Szekszárdi és Tolna megyei képzőművészeti kiállítás, Szekszárd
1965 • Százados úti Művésztelep jubileumi kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
Művek közgyűjteményekben
• Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• Déri Múzeum, Debrecen
• Janus Pannonius Múzeum, Pécs
• Liszt Ferenc Múzeum, Sopron
Irodalom
E. A.: Czencz János gyűjteményes kiállítása, Újság, 1936. december 3.
N. N.: Czencz János képei a Műteremben, Pesti Napló, 1936. december 6.
PIPICS Z.: 100 magyar művész, Budapest, 1942
N. N.: Pro memoria Czencz János, Művészet, 1960/1.
CSÁNYI L.: Ízlés és közönség vidéken, Művészet, 1980/8.
KRATOCHWILL Mimi: Czencz János (kat., bev. tan., Szekszárd, 1986)
