Túry Mária

Túry Mária életrajza

Magyar festőművész, rézkarc-, grafikus művész, tűzzománc iparművész, tanár
Szeged, 1930. április 23. - Budapest, 1992. március 26.

Túry Mária [Kádár Györgyné] (Szeged, 1930. április 23. - Budapest, 1992. március 26.) magyar festőművész, rézkarc, grafikus művész, tűzzománc iparművész, tanár.
Kádár György felesége volt.
1948-ban már megkezdődtek azok a törekvések, amelyek eleinte csak háttérbe szorították a nem figuratív művészeti alkotásokat, majd a szovjet mintára kialakított, realizmus iránti igény felerősödésével párhuzamosan, fokozatosan egyeduralkodóvá tették a szocreál követelményrendszerét.
1949 közepére-végére vált hivatalossá hazánkban a szocialista-realista művészet. Mivel a szocreál a kommunista rendszer propaganda művészeteként értelmezhető (hasonlóan a hitleri Németország birodalmi művészetéhez), így a politikai színtéren, a hatalomban végbement változásokkal párhuzamosan, azzal szoros összefüggésben erősödött illetve gyengült érvényesülése hazánkban is.
1948-1953: Magyar Képzőművészeti Főiskola. Ezekben az években olyan mesterek formálták művészi személyiségét, mint Konecsni György, Domanovszky Endre, majd Szőnyi István.
E művészetellenes korszakban a politikai hatalom önkényesen megpróbálta irányítása alá vonni az addig természetes mederben haladó képzőművészeti folyamatokat. A szocreál, éppen Túry Mária főiskolás évei alatt, 1949 és 1953 között, a Rákosi-rendszer személyi kultuszának időszakában jutott kizárólagosan érvényre.
Egyesült Államokban, Egyiptomban és több európai országban járt tanulmányúton.
1953-1955: Magyar Iparművészeti Főiskola oktatója volt.
1953-tól vett részt egyéni (Fényes Adolf Terem, Hódmezővásárhely) és csoportos (Műcsarnok) kiállításokon.
Műveivel külföldön is szerepelt a párizsi, velencei és nürnbergi biennálékon.
A festmények mellett textil-, gobelin-, üvegablak-, mozaik terveket, zománcképeket valamint egyedi és sokszorosított grafikákat készített.
Elsősorban a kifejezés és az ábrázolás új, korszerű lehetőségeit kereste.
Festészetének jellemzői a látványelemekből kiinduló, tudatosan szerkesztett kompozíciós rendszerek, konstruktív felépítmények.
Témáit munkája során mindvégig szűkebb környezetéből választotta: mindennapi életképeket, hétköznapi tárgyakat, szobabelsőket, növényeket, gyümölcsöket festett. 
Szubjektív felfogású, színgazdag művein a valóságból vett motívumok sematizált jelek, középúton a tiszta plasztikai jel és az imitatív formák között.
Elvont formavilágban konstruált murális alkotásai a modern építészettel és belsőépítészettel együtt élő, dekoratív feladatokat vállaló monumentális művészet jelentős teljesítményei.
1951-1959: főiskolás és fiatalkori festményeit elsősorban realista ábrázolások jellemezték, a történelmi háttérrel is összefüggésben.
Azonban tanárai, mind Domanovszky, mind Szônyi realizmusa távol állt a szocreáltól. Domanovszky a Munkácsy Mihály nevével fémjelzett realista hagyományokhoz kapcsolódott, míg Szőnyi ötvenes évekbeli művészete szerves folytatása harmincas években kialakult új-klasszicista stílusának.
1950-es évek elején, főként Szőnyi stílusához hasonlóan, szfumátós, oldott realizmus jellemezte Túry Mária festészetét is.
Ennek az időszaknak eklatáns példái ekkor készült önarcképei, illetve zsánerjelenetei (Üzemorvos, Kis-mosás), amelyeket több változatban is megfestett. 
1954: Fürdés után (1954) nagyobb méretű vásznán, amelyen a műterem közepén egy női akt jelenik meg, egyszerre több festészeti tematikát egyesít. A műterem enteriőrjét használja fel, hogy különböző festői műfajokat egyetlen képen belül bemutasson. A ruhátlan, ülő nőalak mögött egy másik női figura fehér drapériát tart kifeszítve a kezében. A kép két átlós sarkában (a jobb alsó és a bal fölső sarokban) egy-egy csendéleti beállítást láthatunk, amelyek diagonális keretbe foglalják a kép fő témáját, ami nem csak az akt, hanem az izgalmas festői felületekben bővelkedő fehér drapéria megfestése is volt.
Már az 1950-es évek közepétől elmozdult a realista szemlélettől, eleinte az aktivistákra emlékeztetô átirataiban, fekete kontúrvonalakkal stilizálta figuráit és a tájelemeket.
Így például a Faültetés című képen geometriailag egyszerűsített emberpár jelenik meg a konstruktív hegyvonulatok között, árkádiai hangulatot árasztó jelenetként.
1958: Eszpresszóban(1958) című festményével végképp kilépett a hamvas, szőnyis realizmusból, egyfajta szerkezetes elemekkel ötvözött, art decos formanyelvet alakítva ki, amely közvetlen elôzménye hatvanas évekbeli alkotói formarendszerének.
Gondolkodásmódjának ilyen irányú változásában bizonyára szerepük volt az ötvenes évek végén készített üvegablak terveinek, amelyek készítése során (az üvegablak sajátosságaiból adódóan) töredezett, egyenes vonalakkal határolt formákban kellett, amúgy festői kompozícióit megvalósítania.
1959-1969: Konstruktivista képein felfedezhetők az aktivistákra emlékeztető vonások (erős kontúrok), absztrakt hatások, konstruktív szerkesztési elvek.
1960-as években Túry Mária festészetét a függőleges és vízszintes vonalak, a metsző és párhuzamos egyenesekbôl
képzett, négyzethálós képi faktúrák jellemzik. Ennek előzményeként jelenik meg a festőállvány és a műtermi berendezések függőleges és vízszintes vonalaiból felépülő, a látványhoz erősen kötődő, a téri viszonylatokat perspektivikus rendben visszaadó enteriőr-ábrázolása (Műterem,1958). 
1960: Székek (1960) című olajkép az időszak legjellegzetesebb, emblematikus alkotása. A mértani keretek között megjelenő festői felületek, illetve az absztrakt hatású, mégis ábrázoló kompozíció, ahol a székek lécei és a hozzájuk rendelt színek együttesen újabb téri dimenziót teremtenek, mind jól modellezik Túry Mária hatvanas évekbeli alkotói periódusát. Az ezekben az években festett Könyvtárban vagy a Római Etruszk Múzeumban című vásznain a polcrendszerek, illetve vitrinek áthatásaiból kialakított konstruktív hálószerkezetbe montázsszerűen épülnek be a stilizált emberi figurák, amelyek rokoníthatók gobelintervein megjelenített alakjaival. Újabb példáját szolgáltatva a dekoratív megfogalmazás és a festészeti absztrakció kölcsönhatásának.
A Jazz címû, szintén a hatvanas években készült művén a zenészek és hangszereik ritmikus kompozícióját fekete, lendületes kontúrvonalak és festői felületek foglalják egységbe. 
Általában is elmondható hatvanas évekbeli festményeiről, hogy a szerkezetes vonalak által határolt formák, és a több rétegben felvitt, egymáson áttűnő festékfoltok érzékeny faktúrákat eredményeznek.
1970-es évek képeit már oldottabb "foltszerű" kompozíciók és világosabb színek jellemzik.
1972: Tavasz (1972) című festményét oldottabb, lendületes, vibráló vonalakkal, valamint foltokkal kialakított kompozíciók sora következik. 
Eltűnnek a határoló vonalak, illetve festői faktúrákká „vastagodva” feloldódnak a képfelületen.
Ekkor is találhatunk példát egyik kedvelt témájára: a műteremben megjelenő aktmodell megfestésére (Kis akt, 1976).
Azonban itt az akt székével egybeolvadt alakja, a térbeli dimenziókat csak jelzésszerûen érzékeltető, kopár enteriőrnek csupán dekoratív foltjává változott, szinte teljesen beépült a festői közegbe. 
1976: Sci-fi (1976) című sorozat ennek a folyamatnak egy további lépcsőfoka, amely közvetlen rokona az előbb említett akt-kompozíciónak.
1980-1985: Kontúroktól megszabadított folt és lazúros felületképzés vált uralkodóvá "absztrakt" festészetében.
1980: Kis kép (1980) című képe, kollázs-elemeket is felhasználva, plasztikus felületeket eredményez. A kollázs technika alkalmazásával elérkezik a hagyományos táblaképek újabb, immár plasztikus tartalmi dimenziójához.
1980-as években egyeduralkodóvá válik a néha geometriai alakzatokra emlékeztetô, de a szigorú kontúroktól teljesen megszabadított folt; és lazúros felületképzés tágítja Túry Mária festményeinek értelmezési tartományát.
Túry Mária egyre közelebb került a sejtelmes, a megfoghatatlan, a megmagyarázhatatlan, a transzcendens világhoz, de soha nem szakadt el teljesen a természettől és a konkrét látványelemektől. (Capriccio, 1980; Fekete kép, 1982; Fehér kép, 1982; Varázslatos kert, 1985)
Egyre szürreálisabb kompozícióinak elvont fogalmakat megjelenítő képi világa, fényben szikrázó és ugyanakkor sötét mélységekbe húzó megjelenítése bár sokkal expreszszívebb és absztraktabb korábbi alkotásainál, de ezeken a kompozíciókon is legtöbbször felismerhetők a képelemek valóságból merített előzményei.
1983: Utca kép (1983) című festményén a pop art szellemisége is megjelenik. A képen konstruktív rácsszerkezetet képeznek a Coca-Colás rekeszek, illetve a rajtuk keresztül áttűnő emberalakok.
1985-1992: Eddigi, egyszerre szintetikus és analitikus képi rendszerét felváltja az atomjaira szétbomlott/bontott jelenségek megfestése. Az álom és ébrenlét határmezsgyéjén egyensúlyozva, egyre kisebb valóságszegmenseket ragad ki a körülötte lévô világból. Ezeket a mikrovilágokat azonban makrokozmosszá tágítja. (Emlék, 1985; Ablakok, 1985)
1990: Legutolsó festményei a belső univerzális kivetülései, egy transzcendens utazás és az örök álom emlékképei.
Mesterei: Domanovszky Endre, Szőnyi István.

Díjak, elismerések
1958: bécsi Világifjúsági Találkozó festészeti díja
1958: Brüsszeli Világkiállítás, Diplőme d Honneur [Kádár Györggyel festett pannóért]
1958-1961: Derkovits-ösztöndíj
1966, 1976: Munkácsy-díj
1985: Érdemes művész

Egyéni kiállítások
1955 - Fényes Adolf Terem, Budapest (gyűjt., kat.)
1956 - Szeged - Hódmezővásárhely
1963, 1964 - Róma [Kádár Györggyel]
1965 - Csók Galéria, Budapest
1969 - Salgótarján - Csók Galéria, Budapest
1973 - Helikon Galéria, Budapest, Budapest
1977 - Berlin - Suhl (D)
1978 - Helikon Galéria, Budapest, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások
1966 - XXXIII. Velencei Biennálé, Velence
1969 - Konstruktivista Biennálé, Nürnberg
1985 - Magyar Gobelin 1945-1985, Műcsarnok, Budapest.

Köztéri művei
üvegablak (1958, Budapest, Gellért Szálló)
Paprikafűzők (gobelin, 1961, Addis-Abeba, Magyar Nagykövetség)
kerámia falikép (1964, Miskolc, Szakszervezeti Székház)
figurák (gobelin, 1966, Budapest, Országos Tervhivatal)
mozaikburkolat (1967, Budapest, Pesti Színház)
Mérnökök (gobelin, 1967, Budapesti Műszaki Egyetem)
Barátság (gobelin, 1968, Budapest, Fővárosi Tanács)
Homlokzati mozaik (1968, Kiskőrös, irodaház)
Asszonyok (gobelin, 1968, Budapest, Művelődésügyi Minisztérium)
Festő (gobelin, 1969, Prága, Magyar Intézet)
Gyógynövények (gobelin, 1970, Budapest, Kőbányai Gyógyszergyár)
mozaik (1971, Szekszárd, Babits Mihály Művelődési Ház)
Orange-fekete kompozíció (gobelin, 1973, Külügyi Szálló)
Műemlékvédelem (gobelin, 1974, Budapest, Országos Műemléki Felügyelőség)
Sci-fi (gobelin, 1976, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria)
üvegablak (1979, Székesfehérvár, Fejér Megyei Tanács)
üvegmozaik (1980, Baja, Pártszékház)
Nógrád (gobelin, 1982, Salgótarján, Megyei Tanács)
Kertészlány (gobelin, 1984, Budapest, Művelődésügyi Minisztérium)

Irodalom
Végvári L.: Túry Mária (kat., bev. tan., Fényes Adolf Terem, Budapest, 1955)
Tarján É.: Túry Mária kiállítása Hódmezővásárhelyen, Szabad Művészet, 1956/1-2.
Molnár É.: A Gellért Szálló üvegablakai, Művészet, 1962/8.
Németh L.: Túry Mária (kat., bev. tan., Csók Galéria, Budapest, 1965)
Németh L.: Paintings, mosaics, textiles, New Hungarian Quarterly, 1973/51.
Koós J.: Túry Mária művészete, Budapest, 1975/3.
Láncz S.: Túry Mária három falikárpitja, Művészet, 1975/4.
Láncz S.: Túry Mária, Budapest, 1986 (monogr.).

Megvásárolható művei