Herend (Co.)

Herend (Co.) életrajza

Herenden Stingl Vince keramikus alapít egy kis üzemet 1826-ban és kőedénygyártással, valamint porcelán-előállítási kísérletekkel foglalkozik.
Az üzem új tulajdonosa Fischer Mór 1839-től új elképzelésekkel, óriási ambícióval kezdett hozzá a művészi porcelán előállításához. Mivel ebben az időben a régi klasszikus távol-keleti és európai porcelán étkészletek kiegészítése, pótlása szinte lehetetlenné vált, Fischer Mór törekvése támogatókra talált a magyar arisztokrácia köreiből.
A készletkiegészítések, a klasszikus porcelánok reprodukálása során felmerült számtalan nehéz feladat nagyszerű megoldása, régi kínai porcelánokhoz megtévesztésig hasonló formák és minták előállítása, a kitűnő kivitelezés rövid idő alatt a szakértők és gyűjtők figyelmét Herendre irányította. A művészi igényt, saját herendi alkotások előállítására irányuló törekvést igen rövid időn belül siker koronázta.
Az Első Magyar Iparmű Kiállítás, az 1845-ös bécsi kiállítás, az 1851-es Londoni I. Világkiállítás, az 1853-as New York-i, az 1855-ös Párizsi Világkiállítás Herend számára a legmagasabb elismerést jelentették.
Az elismerés az uralkodóházak megrendeléseiben is megnyilvánult (Viktória királynő, I. Ferenc József, Miksa mexikói császár stb.). Példájukat követik az előkelő családok, a pénzarisztokrácia több tagja is. A legismertebb minták elnevezése utal az első megrendelőkre (Esterházy, Batthyány, Rothschild, Apponyi).
Elismert gyűjtők és múzeumok is felveszik a herendi porcelánokat gyűjteményükbe, így Herend a nemzetközileg elismert művészi porcelánmárkák sorába lép.
1865-ben I. Ferenc József császár Fischer Mórt a porcelánművészetben elért eredményei és érdemei jutalmául nemesi rangra emeli, a Fischer család előneve: farkasházi. Ezt később Farkasházy alakban családnévként használják.
Az 1867-es Párizsi Világkiállítás jutalma aranyérem, és Fischer Mór a francia becsületrend kitüntetését is megkapta.
1872-től a megszűnt bécsi manufaktúra formáit és mintáit farkasházi Fischer Mór császári és királyi udvari szállító jogosan használhatja.
1874-től a manufaktúra vezetését Fischer Mór fiainak adja át. Ezt követően a művészeti szempontok háttérbe szorításával a gyártás színvonala is erősen esett, a gyár többször gazdát cserélt. A művészeti irányzattól való eltávolodás a csőd szélére sodorta a gyárat.
Fellendülés csak a század végén következett be, amikor az alapító unokája, Farkasházy Jenő lett a gyár tulajdonosa (1896). Farkasházy Jenő képzett keramikus, aki külföldi gyárakban szerzett tapasztalatai alapján az alapító nyomdokain kívánt járni. Kiváló ízlésével ismét felélesztette a régi tradíciókat és emellett újdonságokkal is gazdagította a termékskálát. Az 1900-as párizsi és 1901-es szentpétervári kiállítások nagydíja igazolta törekvéseit. A két világháború között ismét a hagyományos Fischer Mór korabeli termékek reprodukálását folytatják és emellett figurális téren a kor szobrászainak legjobb alkotásaiból magyaros figurák gyártását kezdik meg.

Megvásárolható művei