Magyar festőművész, grafikus művész
Szokolya, 1891. szeptember 12. – Budapest, 1987. május 16.
Viski János (Szokolya, 1891. szeptember 12. – Budapest, 1987. május) magyar festőművész, grafikus művész.
Elsősorban állatfestőként és a falusi élet hiteles tolmácsolójaként vált ismertté.
Elemi iskoláit a szokolyai református iskolában végezte.
1905: Rajztehetségére
hamar felfigyeltek, így került 14 évesen Budapestre, az
Iparos Rajziskolát, majd az Iparművészeti Főiskolát fejezte be.
A budapesti Képzőművészeti Akadémián Zemplényi
Tivadar növendéke volt.
Tanulmányúton járt
Franciaországban.
1913: főleg naturalista
állatképeket állított ki a Műcsarnokban és a Nemzeti
Szalonban.
Az állat karaktere, mozgási és
formaproblémái, a szabadtéri világítás színhatásai
érdeklik impresszionista festőiséggel.
Leggyakoribb modellje a ló.
Festészete a természetből indul ki, annak formáihoz
hű marad, képeiből mégis kiérezhető az egyéni
temperamentumformáló ereje.
1923-1929: Dél-Amerikában dolgozott. Amerre csak járt, mindenütt
kiállították képeit, ünnepelték.
1929: Budapesten
tevékenykedett.
1930: Független Művészek
Társasága klubjában volt gyűjteményes kiállítása.
96 éves korában hunyt el, 1987. május 21-én délután helyezték örök nyugalomra Budapesten, a Farkasréti temetőben.
Minden alkotása a magyar múlt, a magyar élet egy-egy kiragadott és megörökített darabja. A falusi tájat, a magyar pusztát jelenítette meg, de előtérbe kerülő fő alakjai mindig a lovak. Mozgásérzetet keltő kompozícióin – a ménes vad fújtatásában, erőtől duzzadó, feszülő izmaikban is – a könnyed lágyságot kereste.
Festett arcképeket és történelmi témákat is, például Koppány leveretése (1938), Rákóczi búcsúja (1941). Várakozó kocsi című képét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.
Mestere: Zemplényi
Tivadar
Díjak, elismerések
1929-1944: budapesti
tárlatokon nyolc kitüntetést nyert
1934: Műcsarnokban "Hazafelé" c.
festményére megkapta a Halmos Izor genredíjat.
Társasági tagság
1961: Képzőművészeti Alap tagja
lett.
Művek közgyűjteményekben
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest