Római fürdő
27 x 37 cm (10.62 x 14.56 inch)
Az eladó alkotáshoz eredetiség igazolást adunk!
Magyar festőművész, rézkarc-, grafikus művész
Újpest, 1894. január 17. – Zebegény, 1960. augusztus 30.
Szőnyi István (született Schmidt; Újpest, 1894. január 17. – Zebegény, 1960. augusztus 30.) magyar festőművész és grafikus művész.
Szőnyi István még Schmidt István néven született, apja pár év
múlva magyarosította Szőnyire a család nevét.
1911: a Képzőművészeti
Főiskola esti szabadiskoláját látogatta, ahol megismerkedett Uitz
Bélával és Kmetty Jánossal.
1913: megkezdte tanulmányait a
Képzőművészeti Főiskolán, először a rajztanárképző szakon, majd miután
újból felvételizett, a művészképzőben Ferenczy Károly osztályában
folytatta tanulmányait. Nála tanult 1914 nyarán főiskolai ösztöndíjjal
Nagybányán.
1914: Ősszel bevonult katonának, 1915-ben a fronton harcolt,
1916-ban tbc-vel a tátralomnici szanatóriumban kezelték, itt
ismerkedett meg Nagy Imrével. Ezt követően Kolozsvárott, majd
Nagyszebenben szolgált. 1917-ben a Képzőművészeti Főiskola katona
hallgatói részére rendezett nyári tanfolyamán vett részt Nagybányán,
majd a következő év nyarán ismét megfordult itt.
1919: leszerelése
után Réti Istvánnál folytatta tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán,
ahol az intézmény megreformálására törekvő fiatalok közé tartozott,
majd a Tanácsköztársaság idején az Ifjúmunkások Szakszervezetében a
képzőművészeti alosztály helyi szervezetének az elnöke volt. Emiatt
1920 márciusában az igazoló bizottság kizárta a Képzőművészeti
Főiskoláról. 1919 decemberétől a kiállítások rendszeres résztvevője, a
Műcsarnok 1919-1920-as Téli tárlatán két képét mutatta be.
1920: rövid tanulmányúton Bécsben járt, ez év novemberében fejezte
be első sokszorosított grafikáját, egy hidegtű önarcképet.1920-ban rendezte első kollektív kiállítását az Ernst Múzeumban. 1920-ban
megkapta a frissen megalakult Szinyei Merse Pál Társaság első ízben
kiadott díját, a Szinyei-jutalmat, és 1922-ben taggá választották.
1921: szeptemberben nagy sikert aratott az Ernst Múzeumban
megrendezett első gyűjteményes kiállításával. Ez idő tájt a Vörösmarty
utca 35-ben közös műteremben dolgozott Pátzay Pállal, 1922 tavaszán
harmadikként meghívták Nemes Lampérth Józsefet is, aki ez év végéig
maradt velük. Szőnyi a húszas évek legelején számos helyen megfordult,
festett a Sajó mentén és Budakalászon.
1922: lelátogatott
Kecskemétre, ahol a művésztelepen ekkoriban Varga Nándor Lajos és Nagy
Imre dolgozott. Ebben az évben első műveként - adományozás útján - a
Szépművészeti Múzeumba került 1921-es Önarcképe. A Szinyei Társaság
1922-ben megrendezett Nemzeti Szalon-beli első kiállításán négy művét
mutatta be, novemberben az Auróra Műkereskedelmi Rt. Magyar művészek
rézkarckiállításán a fiatal grafikusnemzedék tagjaként ő is több
munkájával szerepelt, és a következő évben is több grafikai kiállításon
vett részt. Ugyanebben az évben festett először Zebegényben, és
Németországban járt tanulmányúton.
1923: Zebegénybe költözött, ezzel új korszak kezdődött festészetében. Képei egyre líraibb, harmonikusabb, idillibb hangúvá váltak. Fő témája a zebegényi táj és a paraszti élet mindennapi eseményei.
1924: januárban az Ernst Múzeumban
rendezte meg második gyűjteményes kiállítását, amellyel ismét nagy
sikert aratott. Korai műveiben az expresszív drámaiságot és atmoszferikus plein air
festés egységét kereste. E műveivel igen erősen hatott kortársaira,
számosan indultak az ő nyomdokán.
1924: újranősült, amikor Bartóky Melindát vette
feleségül és egy lányuk és egy fiuk született, Zsuzsa és Péter.
Szőnyi István érdeklődése mindinkább az atmoszferikus problémák
fel fordult, és a nagybányai tradíció továbbfejlesztéséből alakította
ki sajátos művészi formanyelvét, amelyet a napfényjárta színek, lágy
tónusok és passzív, meditatív líra jellemeznek. E stílusa a két
világháború közti ún. posztnagybányai festőstílus jellegzetes terméke.
Humánus szemlélete, lírai érzékenysége révén a kor egyik
legharmonikusabb életművét alkotta meg. Zebegényben dolgozott, a falu
népét és a Duna-kanyar varázsos szépségét jelenítette meg kompozícióin.
Ebben az évben több művével
részt vett a Velencei Biennálén, és egy olaszországi tanulmányutat is
tett, valamint a frissen megalakuló KUT első kiállítására is meghívták,
amelyen már törzstagként szerepelt.
1924: megszületett lánya,
Zsuzsa, aki ettől kezdve képeinek rendszeres szereplője lett. Az év
végén a Műcsarnokban megnyíló Aktkiállításon Hegytetőn című képével
elnyerte a kiállítás ifjúsági díját, és a mű - adományozás útján - a
Szépművészeti Múzeumba került.
Szőnyi ettől az évtől kezdve a Belvárosi
Szabadiskolában kezdett tanítani.
1926:
megszületett fia, Péter.
1928-ban megkapta az ekkor induló állami római
magyar ösztöndíjat, míg azonban kollégái két évet töltöttek kint, ő
négy hónap után hazatért. 1929-ben megrendezte harmadik gyűjteményes
kiállítását a Tamás Galériában. A harmincas évek végén barátaival, Bernáth Auréllal, Berény Róberttel
megalapította az ún. Gresham baráti asztaltársaságot. 1935-ben a Fränkel Szalon rendezett műveiből kiállítást.
1930-as évek közepétől fő műveinek sorozatát többnyire temperával,
világos, finom színekkel festette. Az egyik legszebb a Dunakanyar táját
megelevenítő Szürke Duna című képe, 1935-ből. Művészete a
posztnagybányai stílust képviselte. Zebegényi este (1928), Zebegényi temetés (1928), Anyám (1930), Eladó a
borjú (1922), Este (1934), Udvaron (1935), Hazafelé (1938) c. művei e
főként temperatechnikával festett sorozat jellegzetes termékei.
1937-1960: Képzőművészeti Főiskola festő tanáraként tanított.
A negyvenes években
egyházi megbízatásokat is kapott. Győrött az új-nándorvárosi templom
freskóit festette.1941-ben a Képzőművészet
iskolája című könyv szerkesztője és egyik szerzője volt.
1944: A második
világháború alatt számos zsidót és más üldözöttet látott el hamis papírokkal, átmeneti
szállással (amiben mindhárom gyermeke és második felesége is
segítették), amiért 1986-ban Izrael államtól az egész családjával együtt posztumusz Világ
Igaza kitüntetést kapott.
Budapesti lakása és műterme az ostrom
alatt bombatalálatot kapott, számos műve megsemmisült. Fia, Péter 1945-ben betegségben elhunyt.
1945-1947: A háború után kinevezték a Magyar Művészeti Tanács elnökévé, egyúttal pedig az 1945-ös választásokat követően egyike lett azon tíz (majd tizenkét) személyiségnek, akiket az alakuló Nemzetgyűlés meghívott képviselőnek a parlamentbe. Mandátuma lejárta (1947) után, mivel a választásokon nem indult (sem előtte, sem utána) és a meghívást lehetővé tévő törvényt is eltörölték, rövid politikai karrierje be is fejeződött. 1949-ben kitüntették a Kossuth-díjjal is.
A háború utáni
művészete szerves folytatása harmincas években kialakult stílusának. 1943-ban készült el a Kerti pad, 1945-ben pedig a
Kútnál c. temperaképe. Plein air szemléletű képei sorát 1945 után
Krumpliszedők (1950), Malomudvar (1952), Fuvaros (1951) c. képeivel
folytatta, de emellett nagyobb monumentális feladatokat is vállalt.
Élete utolsó nagyszabású munkája a csepeli posta secco faliképe
(1955-56).
Zebegényi házában ma Szőnyi
István Emlékmúzeum működik.
Díjak, elismerések
1930: Ferencz József
jubileumi díj
1933: Állami kis aranyem
1939: Állami
nagy aranyérmet és Bécs város nagydíja
1941: Corvin-koszorú
1947: Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozat
1949: Kossuth-díj
1952: Érdemes művész
1954: Munka érdemrend
1956: Kiváló művész
1986: Világ Igaza (gyermekeivel és második feleségével együtt, posztumusz)
Egyéni kiállítások
1920, 1924, 1954 • Ernst Múzeum, Budapest (gyűjt., kat.)
1963 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (emlékkiállítás, kat.)
Válogatott csoportos kiállítások
1950-1955 • 1-6. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
Film
KOLLÁNYI Á.: Szőnyi István, portréfilm, 1957
Irodalom
FENYŐ I.: Szőnyi István, Ars Hungarica, Budapest, 1934
VÉGVÁRI L.: Szőnyi István, Budapest, 1962
GENTHON I.: Szőnyi István, Berlin, 1964
ELEKFY J.-NÉ: Tizennégy nyár Zebegényben, Zebegény, 1970
PATAKY D.: Szőnyi István, Budapest, 1971
SZŐNYI ZS.: Szőnyi István (1894-1960), Róma, 1982
SIN E.: Szőnyi István bibliográfia, Szentendre, 1995
