Kardvirágok (1950)
78 x 59 cm (30.7 x 23.22 inch)
Az eladó alkotáshoz eredetiség igazolást adunk!
Basilides Sándor (Balassagyarmat, 1901. február 3. - Budapest, 1980. május 25.) magyar festőművész, plakátterv-, grafikus művész, gobelintervező, tanár.
A Basilides család sok tagja művész, például : Basilides Mária, Basilides Barna, Basilides Ábris, Basilides Zoltán, Basilides Bálint, Basilides Aliz, Érsek Mária.
1920-1928: Magyar Képzőművészeti Főiskola, festőművész szak; középiskolai rajztanár, mesterei: Balló Ede, Rudnay Gyula.
1924-1928: Rudnay Gyula és Baranski Emil László tanárok mellett tanársegéd.
1925-től volt rendszeres kiállító.
1925: olaszországi tanulmányutat tett testvérével, Basilides Barnával.
1926: Első kiállítását rendezte meg az Ernst Múzeumban és belépett a Spirituális Művészek Szövetségébe.
1928: Bernáth Auréllal és másokkal volt csoportkiállítása az Ernst Múzeumban.
1938-1939, 1941-1942: mestere, Baranski E. László tanársegédje, az Iparrajziskola ideiglenes tanára, textiltervezést, háziszőttes-készítést oktatott.
1940-től vezette a Budapesti Fővárosi Gobelin-szövőt. Gobelinműhelyt vezetett, falikárpitot is tervezett (Buda a török hódoltság idején, 1940)
1942-1968: Képző- és Iparművészeti Gimnázium rendes tanára volt.
1968-ban vonult nyugdíjba.
1925-1926: Rudnay hatása érezhető korai művein.
1927-1932: Neoklasszicizmus hatása érezhető (Szegényember-sorozat, 1927-1931; Vakok; Halottvivők; Kintornás; Zsellérek, Rőzseszedők). Festményein érezhetővé vált - a Remsey Jenő által is képviselt - érzelmes-patetikus késő szecessziós művészet hatása. Témái között a felvidéki táj és nép életének zsánerképszerű megörökítése került előtérbe (Betlehemesek, Krisztus és a gyermekek). Szimbolikus művészetével, álomszerű, megfoghatatlan alakjaival, visszafogott, tompa színhatású felvidéki, balatoni és budapesti tájaival mégsem rugaszkodott el a valóságtól.
1933-1940: Később hangja líraibbá vált. 1930-as években festett alkotásait derűsebb, világosabb színvilág, szilárd körvonalak jellemzik. A családi élet nyújtotta örömök, a balatonalmádi nyaraló nyugalma nyer kifejezést.
1943-1945: Közelgő háború nyomasztó hangulata is érződik művein.
1950-1957: Naturalista borús színvilágú csendélet, figurális festmények.
1958-1960: plein air hagyományokat élesztette újjá (Festők, 1958; Patakpart, 1960).
Nevéhez nemcsak festmények, hanem grafikák, plakáttervek, illusztrációk, gobelintervek is fűződnek.
Mesterei: Balló Ede, Rudnay Gyula.
Díjak, ösztöndíjak
1924: Komáromi Jókai Egyesület Szépművészeti Osztályának
ezüstérme
1928: Szent Ferenc pályázat dicsérő oklevele
1932: Szent Ferenc-díj
1936: Társadalmi Egyesület Szövetségi Díja
1937: Balló Ede-díj
1939: New York-i Világkiállítás Dicsérő Oklevele a dekorációs anyagért
1939–1940: Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa
1955: Munka
Érdemrend
1962: Kiváló tanár
Társasági tagság
1926: Spirituális Művészek Társaságának tagja
1930-tól több egyesületbe is belépett: Benczúr Társaság, Céhbeliek, Kupeczky Társaság, Magyar Képzőművészek Egyesülete.
1953: Pedagógus
Képzőművészeti Stúdió alapító tagja
1953-1963: Vörösberényi pedagógus
művésztelep tagja