Barta Mária

Barta Mária életrajza

Barta Mária (Budapest, 1897. július 28. – Budapest, 1969. szeptember 29.) magyar festőművész, pasztell-, akvarell-, grafikus művész, iparművész.
Az édesanya ösztönzésére három Barta gyerek indult el a művésszé válás útján életútjuk hasonló a Ferenczy testvérekhez.
Közülük öccse Barta Lajos világhírű szobrász művész lett.
Barta István bátyja festőművész, akinek pályája az absztrakt művészethez vezetett el.
Tanulmányait a budapesti és a bécsi Iparművészeti Iskolában végezte Rippl-Rónay József, Udvardy Géza és Iványi Grünwald Béla tanítványaként.
1920: Bécsben dolgozott Kassák Lajos közelében.
1921: bécsi Iparművészeti Iskolán tanult.
1921-1929: Tartózkodása főként Bécs, Párizs, Olaszország, Törökország. Leginkább Franciaországban tartózkodott, ahonnan gyakran kirándult az olasz tengerpartra.
1930-tól újra Magyarországon dolgozik.
Számos kiállítása volt a fővárosban (Nemzeti Szalon, Műcsarnok Ernst Múzeum), vidéken és külföldön (Svédország).
A festészet mellett papír- és textilkivágásokat, kollázsokat is készített.
1921-1929: késő szecesszió hatott rá. Korai időszakának jelentős munkái portrék, illetve jelmez- és díszlettervek. Ezek az anatómia alapos ismeretéről tanúskodnak. 1920-as évekből kevés munkája maradt fenn ezek azonban mind értékesek.
1930-1936: kissé expresszív art decós ízű, még a századelő árkádikus szimbolikájában gyökerező papíró és textilkivágásokat, festményeket és kollázsokat, valamint fanyar hangulatú grafikákat készített.
Barta Mária eltávolodott a naturalista szemlélettől, képei dekoratívvá, síkszerűvé váltak.
Szemléletében felfedezhető Matisse és a fauves-ok hatása melyet az art deco-val ötvözött.
Látványos, többnyire élénk, világos színeket alkalmazó kompozíciói témavilágának tartalmi – hangulati hátterét az évtized végére kiüresedő „Árkádia” világkép szimbolikája képviseli. Ennek ellentételezéséül új elemként jelenik meg az etnográfikus szemlélet, a törzsi rítusok, táncok kép megfogalmazása.
Jelentős szerepet kap a napkultusz, mint téma.
Az európai művészet alakulását tükröző formai redukció szerencsésen találkozik a törzsi művészet lényegre törekvő formavilágával.
Festészeti elképzeléseinek letisztulásában segítették papírkollázsai, amelyek emlékeztetnek Matisse későbbi azonos technikával készült munkáira.
1937-1940: A harmincas évek közepével, végével kezdődik posztimpresszionista korszaka, amelynek fő témaköre az enteriőr, a csendélet. Főként posztimpresszionista modorban alkotott, elsősorban "czóbeles" csendéleteivel, enteriőrjeivel szerepelt a kiállításokon.
Művészete a Gresham-körbe illeszthető. Képei lágyabbak, atmoszférikusabbak lesznek.
Továbbra is készít lendületes vonalú, találó rajzokat, nonfiguratív műhelymunkákat.
1941-1969: Jelentőséget azonban már csak az idősebb kori posztimpresszionista képeknek tulajdonított.
1960-as években az oldott festőiség dekoratív szigorításával kísérlezetett, néhány nonfiguratív képet is festett.
Grafikáit rendszeresen közölte a Kortárs, az Élet és Irodalom, a Köznevelés.
Mesterei: Udvary Géza, Iványi Grünwald Béla.

Társasági tagság
Képzőművészek Új Társasága
Munkácsy Céh
MAPE
Balatoni Festők Társasága

Megvásárolható művei