Magyar autodidakta festőművész, grafikus művész, zománc-, üvegmozaik művész
Budapest, 1909. november 2. – Budapest, 1979. november
Szász Károly István (Budapest, 1909. november 2. – Budapest, 1979. november) autodidakta magyar festőművész, grafikus művész, zománc-, üvegmozaik művész, művészeti író.
Édesapja Szász István festőművész, aki első és legfontosabb mestere is volt egyben.
Kezdetben főleg irodalommal foglalkozott, verseket írt.
1949: 40 éves korában kezdett el festeni. Restaurátorként is dolgozott.
Első kiállításait apjával közösen rendezte az ország nagyobb városaiban.
1949-1961: Festészetét elsősorban impresszionisztikus jellegű, színgazdag művek jellemzik.
1960-as évek végétől festett képeit Szász Károly István úgy jellemezte, hogy azok a "pszicho-kozmoszt" jelenítik meg.
Gyakran irodalmi ihletettségű grafikái, különösen tusrajzai az absztrakció irányába közelítenek (pl. Párizsban járt az ősz-tusrajz).
1970: több lengyelországi kiállításon mutatta be munkáit.
1970-1977: Számos tus grafikáján az op-art hatása is érezhető.
1970-1979: Készített rekeszzománc, és zománcképeket, üvegmozaikokat is. Ezek a legértékesebb művei.
Mestere: Szász István.
Egyéni kiállítások
1962, 1963, 1964 • Műteremkiállítás, Hazafias Népfront XIV. kerületi klubja, Budapest
1967 • Nagy Balogh János Kör, Budapest-Kispest
1970 • Bydgoszcz • Świecie • Dobrcz (PL)
1970, 1975, 1979 • Építők Műszaki Klubja, Budapest
1977, 1978 • Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest