Szentiványi Lajos

Szentiványi Lajos életrajza

Magyar festőművész, akvarell, grafikus művész, freskófestő, főiskolai tanár
Déva, 1909. július 6. - Budapest, 1973. szeptember 9.

Szentiványi Lajos (Déva, 1909. július 6. - Budapest, 1973. szeptember 9.) magyar festőművész, akvarell, grafikus művész, freskófestő, főiskolai tanár.
1930-1937: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Benkhard Ágost, Rudnay Gyula, Csók István, Réti István, Vaszary János.
1930, 1934, 1936 és 1937: miskolci művésztelep.
1932: Glatz Oszkár vezette soproni művésztelep munkájában vett részt.
Nyugat Európában tett tanulmányutakat (Németország, Dánia, Hollandia, Ausztria).
1939: hajasdi művésztábor.
1945: alapító tagja volt a Művészek Szabad Szakszervezetének.
1947: Művelődésügyi Minisztérium ösztöndíjával Franciaországban töltött egy évet.
1949: sárospataki várban működő alkotóházban dolgozott, Tokajon és Tolcsván, valamint részt vett a Magyar Építő Munkások Országos Szövetsége pályázatán.
1950-től Hajdú Sándorral vezette a Vasas művészeti szakkört.
1952-1954: Művészeti Dolgozók Szakszervezete festő szakosztályának vezetője.
1952: óraadó tanár volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán.
1954-ben Dunaújvárosban, a Képzőművészeti Alap alkotóházában dolgozott. 1956 végén részt vett a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége megalakításában, amelynek 1957-ben szakosztályi vezetője, 1958-tól választmányi tagja volt.
1957-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára.
1959-től a Diafilmgyártó V. művészeti tanácsadója.
1960: XXX. Velencei Biennálé magyar kiállításán 15 képével szerepelt.
1963-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt.
Tájképeket, csendéleteket, figurális kompozíciókat és portrékat festett.
A posztnagybányai szemlélettel rokon, a Párizsi Iskola körében születő műveket idéző festményeit a plein air frissesség, napfényjárta kolorit, a vázlatosság és a könnyed ecsetkezelés jellemzi. A beszűkülő és szigorodó hivatalos kánon nevében az 50-es évek elején elmarasztalták franciás festőiségéért.
1955: Derkovits Teremben rendezett nagy sikerű kiállításával áttörte a kritika rosszalló bírálatát.
1960-as években a "magyar kolorizmus" egyik legkiválóbb képviselőjeként méltatták.
Freskóiban a politikai elvárásoknak és a szocreál "esztétika" igényeinek felelt meg didaktikusan felsorakoztatott allegorikus alakjainak színpadszerű, néhol az ókori és keresztény mintákat is követő beállításával és az ábrázolás merev, festészetének legjavától idegen rajzosságával.
Rajzai változatos tematikájúak, a tájképtől az enteriőrökig, a figurális kompozíciótól a csendéletig. A lavírozott tus jellegzetes eszköze. Lendületes toll- és ecsetkezelése nyomán születő grafikáiról könnyedség, nagyvonalúság árad.
A festőiség, a mesterségbeli találékonyság és a formai eszközök változatosságában való tobzódás öröme sugárzik legjobb munkáiról.
Könyvgrafikával is foglalkozott.
Mesterei: Benkhard Ágost, Rudnay Gyula, Csók István, Réti István, Vaszary János.

Díjak, elismerések
1936: Balló Ede-ösztöndíj
1937: dr. Légrádi Ottó festészeti díj
1946: Nemes Marcell tájképdíj
1948: Szinyei-díj
1950, 1956: Munkácsy-díj
1957: Miskolc város nagydíja
1957: Kossuth-díj
1969: Érdemes művész

Egyéni kiállítások
1944 • François Gachot lakása, Budapest
1946 • Művészek Szabad Szakszervezete, Budapest
1947 • Galerie Guenégeaud [Bartha Lászlóval, Duray Tiborral], Párizs
1948 • Fényes Adolf Terem, Budapest [Szabó Ivánnal]
1955 • Derkovits Terem, Budapest
1963 • Medgyessy Terem, Debrecen
1967 • Mini Galéria, Újpest, Budapest
1968 • Medgyessy Terem, Debrecen
1973 • Rudnay Terem, Eger
1999 • Erdős René Ház, Budapest
Vigadó Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások
1946 • V. ker. Nemzeti Bizottság, Budapest
1947 • KÉVE, Nemzeti Szalon, Budapest
1948 • Magyar valóság, Fővárosi Képtár, Budapest • Közösségi művészet felé, Magyar Képzőművészek Szabadszakszervezete, Budapest
1960 • XXX. Velencei Biennálé, Velence

Művek közgyűjteményekben
Fővárosi Képtár, Budapest
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Köztéri művei
alumíniumlemez festmény (Csepeli Papírgyár Étterem és Művelődési Ház)
viaszkos alsekko (Dániel úti Nyomdász Üdülő)
sgraffito (1963, Szeged, Tisza Szálló)
1964: sgraffito (1964, Baja, Vízgazdálkodási Technikum)
secco (1965, Pápa, Pártház)
1967: olajtempera (1967, Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanács).

Irodalom
POGÁNY Ö. G.: A magyar festészet forradalmárai, Budapest, 1948
L. SZEGI P.: Szentiványi Lajos, Magyar Művészet, 1948/5.
BŐGEL J.: Szentiványi Lajos kiállítása Medgyessy Szalonban, Alföld, 1963/12.
SZENTIVÁNYI L.: A freskófestésről, Szabad Művészet, 1956/7.
SZENTIVÁNYI L.: Grafikánk fejlődik, Műterem, 1958/11.
SZÍJ R.: Szentiványi Lajos, Művészet, 1966/7.
SZÍJ R.: Szentiványi Lajos (monogr., Budapest, 1979)

Megvásárolható művei