Fadrusz János

szobrász
(Magyar, 1858-1903)

Megvásárolható mű az alkotótól

Feszület
Fadrusz János

Feszület

51 cm (20.07 inch)

Az eladó alkotáshoz eredetiség igazolást adunk!

Fadrusz János életrajza

Magyar szobrász művész
Pozsony, 1858. szeptember 2. – Budapest, Krisztinaváros, 1903. október 25.

Fadrusz János (Pozsony, 1858. szeptember 2. – Budapest, Krisztinaváros, 1903. október 25.) magyar szobrászművész, a 19. századi magyar történeti szobrászat egyik legnagyobb alakja, számos országos hírű remekmű alkotója.
A kései magyar historizmus korának, a 19–20. század fordulójának legeredetibb tehetségű emlékműszobrásza, akinek alkotásai városterek emblematikus értékű monumentumai lettek. Fordulatos pályaképe több mozzanatában a Munkácsyéval mutat rokonságot.
Zsellércsaládból származott. Négy elemit és két reáliskolai osztályt végzett Pozsonyban, szegény sorsú szülei csak rövid ideig taníttathatták.
Sokáig lakatosinasként kereste kenyerét szülővárosában. Rendkívüli mintázó készségével és kézügyességével tűnt föl, s egy kiállított munkája pártfogókat szerzett neki. Felszabadulásakor díszkaputervével aranyérmet nyert, faragványai pedig általános elismerést keltettek.
1875–1879: zayugróci fafaragó iskolában végzett tanulmányokat.
1879-1883: Prágában katonáskodása alatt  megismerkedett a neves cseh szobrásszal, Myslbekkel.
Hazatérve sikeresen próbálkozott a porcelánfestéssel és a szobrászattal is. Gipszből faragott Ahasverus-fejére felfigyeltek, és számos támogatóra talált.
1886
: Visszatérve Pozsonyba Batka János főlevéltáros ajánlására megkapta a Pozsonyi Első Takarékpénztár évi 600 forintos ösztöndíját.
Bécsbe ment, ahol előbb a szintén pozsonyi Viktor Tilgner műtermében dolgozott.
Tilgner aprólékosságát azonban nem szerette, ezért ellenlábasához, Edmund Hellmerhez ment át.
1888: Edmund Hellmer fölvette bécsi akadémiai osztályára.
Az iskolai feladványok mellett számos portrét készített (Scomparini Cézár, 1886, Pozsony; Naiszidler Károly, 1889; Ortvay Tivadarné, 1888, Pozsony, stb.).
1891: Krisztus a keresztfán című Bécsben készült vizsgamunkájával az akadémia első díját és a budapesti Műcsarnok téli kiállításán a Képzőművészeti Társulat nagydíját nyerte el.
1892-1896: Első nagy megbízatása, amikor Tilgnerrel szemben Pozsony városa őt bízta meg Mária Terézia emlékszobrának elkészítésével, amely azóta elpusztult.
1896: Budapesten véglegesen megtelepedve, elkészült hatalmas műterme a Naphegyen, ahol valamennyi monumentális köztéri szobrát alkotta.
1894: Kolozsváron elnyerte a Mátyás-szoborpályázat első díját, a művet 1902-ben leplezték le Kolozsvárott.íbr>Zilah városa megbízta a jobbágyfölszabadító Wesselényi Miklós szoborkompozíciójának elkészítésével. Mindkét művet 1902 őszén avatták fel. Ugyanekkor készült el Zilahon a Tuhutum-obeliszk, amelyet ajándékba tervezett a szilágysági városnak.
1893: készítette két allegorikus szobrát az Igazságügyi Palota, a mai Néprajzi Múzeum épületére.
További jelentősebb köztéri munkái; Wenckheim Béla lovas szobra (Kisbér, 1901); Wesselényi-szobor (Zilah, 1902); Tuhutum-emlék (Zilah, 1902); Tisza Lajos kormánybiztos szegedi emlékműve (1903).
Épületdíszítő munkái közül kiemelkedő értékűek az egykori budai várpalota épületére két Atlasz-figurát (1897) és két kapuőrző oroszlánt (1901-02) mintázott.
Az Erzsébet-emlékmű pályázatain sikertelenül vett részt.
A kor hamis, patetikus külsőségeket hangsúlyozó emlékműveivel ellentétben alkotásai monumentálisak, a szobrászat klasszikus tradícióját őrzik.
Bár mindössze tíz éve jutott a művészi alkotásra, műveivel kivívta a társadalom, a pályatársak és a kritika elismerését. Zala György és Stróbl Alajos mellett ő lett a századforduló korának legelismertebb és legtöbbet foglalkoztatott szobrásza.
Az 1900-as párizsi világkiállításon a Mátyás-szobor mintájával szobrászati nagydíjat kapott, fölállításakor pedig az uralkodótól a II. osztályú Vaskorona Rendet.
Fő műve, munkásságának csúcsa a kolozsvári Mátyás-szobor lett.
Alkotója ezen a szoborkompozíción szabadult meg látványosan a neobarokk kötöttségektől, és jutott el a tiszta klasszicitásban testet öltő monumentális formaadáshoz.
Fadrusz János művei a historizmus formakincséből építkeznek, alakjainak történeti hűségét mélyreható dokumentációval igyekezett hitelessé tenni. A szecesszió hatása épp hogy megérintette (Tuhutum-obeliszk).
Érett művészi korszakából A farkasölő Toldi című kisplasztikája ismert (1902, Magyar Nemzeti Galériában található).
Több műve található a Magyar Nemzeti Galériában.

Irodalom
• Hercsuth K.: Fadrusz János élete és művészete, Pozsony, 1910
• Lázár B.: Fadrusz János élete és művészete, Budapest, é. n.
• Soós Gy.: Fadrusz János, Budapest, 1961
• Nagy I.: Társadalom és művészet: a historizmus szobrászai, Művészettörténeti Értesítő, 1990/1–2.
• Földes M.: Fadrusz János pozsonyi Mária Terézia-szobráról, Művészettörténeti Értesítő, 2000/1–2.
• Murádin J.: Fadrusz János. Két szobor száz éve, Kolozsvár, 2002.

Fadrusz János portréja

Lexikális referencia

  • Magyar Szobrászok Adattára: 40

Megvásárolható művei