Akt
50 x 40 cm (19.6 x 15.7 inch)
Az eladó alkotáshoz eredetiség igazolást adunk!
Magyar festőművész
Munkács, 1858. október 24. – Budapest, 1938. április 11.
Karlovszky Bertalan (Munkács, 1858. október 24. – Budapest, 1938. április 11.) magyar festőművész, főiskolai tanár, a hiperrealista ábrázolás előfutára.
A szülei csakhamar Pest-Budára költöztek. Iskoláit itt végezte. Mivel semmi kedvet nem mutatott a továbbtanulásra, szülei a kadét-iskolába adták. Karlovszky azonban, ahelyett, hogy az előadásokat hallgatta volna, folyton rajzolgatott; meglepő ügyességgel vetette papírra tanulótársainak és tanárainak arcképeit. Az Újépületben mindenki a fiatal művészről beszélt, akinek rajzai annyira meglepték elöljáróit, hogy Pyrker őrnagy, akinek az arcképét fénykép után szintén megfestette, a bámulatos hasonlatosság által elragadtatva, azt a tanácsot adta az anyjának, hogy beszélje le fiát a katonáskodás gondolatáról és adja a művészeti pályára. Így került Karlovszky, három évi kadétoskodás után, a mintarajztanodába.
Innen a Müncheni Festészeti Akadémiára ment, ahol négy esztendőt töltött, előbb mint Benczúr Gyula, majd Otto Seitz tanítványa volt. Egy ízben érmet is kapott természet után készült rajzaiért.
Munkácsy Mihály később Párizsba hívta, sőt helyet is adott neki műtermében, ahol Karlovszky egy évet töltött el és azalatt Munkácsy festési modorát annyira elsajátította, hogy a műveit a mesterétől alig lehetett megkülönböztetni. Szalon-zsánerképei a francia fővárosban csakhamar ismertté és kedveltté tették. Első nagyobb képe, A duzzogás, nagy feltűnést keltett és csakhamar olyan népszerűvé vált, hogy másolatokban minden kirakatban látni lehetett, sőt legyezőkre is festették.
Műveit könnyen eladhatta volna Párizsban is, de előnyösebbnek tartotta, hogy egy műkereskedővel lépett állandó összeköttetésbe, aki Amerikában teremtett piacot számára. Karlovszky újabb képei, olaj- és vízfestmények ezentúl egyformán Amerikába vándoroltak, ahol magas árakat fizettek értük. (Merveilleuse című képét, amelyet 3.000 frankért adott el Kleinbergernek, még aznap 4.000-ért vásárolta meg Hodjek amerikai képkereskedő, és ettől egy amerikai műbarát már 16.000 frankon váltotta magához.
1891: chicagói kiállításon mint Amerikában jól ismert mesterről írtak róla elismerő kritikákat.
1894: Külföldről való visszatérése után, Budapestre költözött, ahol előbb illusztrálással, később aprólékosan kidolgozott tanulmányfejek és arcképek festésével foglalkozott. Fényképhűségű rutinos képmásai keresett arcképfestővé tették. Nagyméretű
képein is miniatúraszerűen oldotta meg a szövetek, a bőrfelületek, az
arc részleteit. Az ún. műcsarnoki naturalizmus jellemző képviselője
volt.
Egy ideig Budapesten festőiskolát tartott fenn. Számos tanítvány sereglett köréje, onnan került ki Perlmutter Izsák is. A hazai sport- és klub-élet kiválóságaival való összeköttetései révén műtermét gyakran keresték fel közéletünk jelesei is.
Közben sokféle kiállításokon ért el sikereket.
1897-ben a Műcsarnokban kiállított "XIII. Lajos korabeli alak"-ja elnyerte a gróf Károlyi Tibor-féle 1000 forintos díjat, a képet megvette a magyar állam s a Szépművészeti Múzeumban helyeztette el.
1900-ban "Pipázó katoná"-jára 4000 koronás társulati, díjat kapott ugyancsak a Műcsarnokban.
A Képzőművészeti Társulat ma is hálásan emlékezik meg Karlovszky Bertalan ama munkásságáról, amelyet egyideig a Műcsarnok kiállításainak rendezése körül fejtett ki s ma is az járja a festők közt, hogy a Karlovszky rendezte képkiállítások voltak a legfinomabban, a legízlésesebben alakítottak.
Nem szapora művész s nem is minden tárlaton láthatók festményei.
1909: Műcsarnok téli tárlata meghozta neki az aranyérmet is, művészi munkásságának díszes és hivatalos elismerését.
1928-tól a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára volt.
A Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában vannak: Rózsavölgyi Gyula, Női akt a műteremben, Kléh István (1920), G. H.
Becker porosz kultuszminiszter (1932), Odry Árpád a Hamlet szerepében,
Önarckép című művei .
Mesterei: Benczúr Gyula, Otto Seit, Munkácsy Mihály
Díjak, elismerések
1908: állami nagy aranyérem, Ráth-díj
1911: jubileumi Királydíj
1920: Horovitz-díj
1935: Corvin-lánc
Kiállítások
1897: Műcsarnok kollektív kiállítás
1900: Műcsarnok kollektív kiállítás
1921: Műcsarnok kollektív kiállítás
Művei közgyűjteményekben
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
