Pecsenke József [Joe]

Pecsenke József [Joe] életrajza

Magyar-Amerikai-Svéd alkalmazott grafikus művész, festőművész
Budapest, 1942. február 19. – Svédország, 1989. december 31.

Pecsenke József [Teljes nevén: Pecsenke József Sándor, külföldön: Joseph Alexander Pecsenke, Joe A. Pecsenke, Giuseppe Pecsenke] (Budapest, 1942. február 19. – Svédország, 1989. december 31.) magyar-amerikai-svéd alkalmazott grafikus művész, festőművész, több híres magyar filmben színész.
1956-1960: A budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban végzett. Itt ismerkedett meg barátjával, művésztársával Schmal Károllyal és más később szintén nevessé vált művészekkel.
1960-1967: Tanulmányait  a budapesti Képzőművészeti Főiskola, Alkalmazott Grafika Tanszékén folytatta. Mesterei Basilides Sándor, majd Konecsni György és Hornyánszky Gyula voltak.
Budapest, 1966. május 14. A Képzőművészeti Főiskolán május 14-én kiállítás nyílt. A főiskola Alkalmazott Grafika Tanszékének két hatodéves növendéke, Deák György és Pecsenke József kiállításon mutatta be munkáit.
Plakátokat, lemez és könyvborítókat tervezett, naptárakat és különféle irodalmi művet illusztrált.
1967-től több ismert és híres magyar filmben szerepelt, főleg Bacsó Péter és Jancsó Miklós filmjeiben (eddigi adataink szerint 11-ben).
Ezek egy részéhez a filmplakátokat is ő tervezte.
1965-1971: Magyarországon grafikai biennálékon állított ki.
1969: egy kiállítás erejéig szerveződött, Konecsni tanítványokból alakult Quintett csoport tagja (Bakos István, Molnár Kálmán, Schmal Károly és Simonyi Emőke (első felesége) mellett).
Pecsenke hazai pályafutása 1971-ig tartott, ekkor disszidált Magyarországról.
Távozásának körülményeiről keveset tudunk, az azonban bizonyos, hogy abban az időben épp csak lendületet vett karrierje.
„Disszidálása” és 1989-es halála között a kor elhallgató praxisa jó időre kiradírozta a kortárs művészeti közéletből, kevés tényt tudunk sorsának további alakulásáról.
Feltűnik egy-egy anekdota peremén, többnyire a mindenütt otthon lévő, gyökeret azonban sehol nem verő bohémként említik.
Disszidálása és halála között, közelebbről meg nem határozott időpontban, André Balog diplomata szerint „kocsmát nyitott Münchenben, és a kocsmárosságot sem akarta fél kézzel csinálni. Jól is ment a söröző, és némelyik törzsvendége talán ma is emlékszik a Goethét jellegzetes akcentussal, ámde hibátlanul idéző csaposra.”
Anekdotának tűnik, noha meglehet, minden szava igaz, hogy „visszatérése a képzőművészethez sem volt mindennapi. Háború tört ki a Közel-Keleten. Másnap egy riporter barátjától kölcsönkért (!) útlevéllel és újságíró-igazolvánnyal önkéntes haditudósítóként odarepült, hogy a frontkatonákat lerajzolja.”
1971: Egyesült Államokban telepedett le, ahol továbbra is alkalmazott grafikával, festészettel továbbá rézkarccal, mozaikkal és murális festészettel foglalkozott. Az Egyesült Államokban és Kanadában is bemutatta műveit. A jelek szerint egyik napról a másikra élő Pecsenke számára Amerika nem hozott művészi sikert.
1980: Emigrációját követően a nevét itthon először egy Basilides Sándorral készült interjúban olvashatjuk, a 80 éves mester a legtehetségesebb tanítványai között említi.
Nem volt ez minden kockázat nélküli, hiszen az Amerikai Magyar Televízió adásainak kezdetekor „Pecsenke József riporteri bemutatkozása is egyértelmű tetszést aratott”.
1982: Budapesten részt vett a külföldön élő magyar származású művészek kiállításán.
New Yorkban született lánya Natali.
1986-1989: Svédországban élt, az északi országban keresett festőművész lett, épp révbe ért volna.
Autóbaleset áldozat lett. Pecsenkét a „47. születésnapja másnapján, egy jeges skandináv országútról leborult autójában” ragadta el a halál.
A budapesti Farkasréti temetőben nyugszik.
2011: Pataky Galériában (ma Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ – Kőrösi Galéria) rendeztek posztumusz Pecsenke-kiállítást.
A kritikai visszhang csekély volta mutatta, hogy a művész időközben kikopott a hazai kulturális emlékezetből. „Méltán tisztelgő, de ambivalens kiállítás. Sok kérdésre nem válaszol egyelőre, de felettébb látványos és minőségeket kínál.” – írta a rendezvényről a kor egyik legnevesebb képzőművészeti írója, a művészettörténész Rózsa Gyula.
Mesterei: Konecsni György, Hornyánszky Gyula és Basilides Sándor

Megvásárolható művei