Vadász Endre

Vadász Endre életrajza

Magyar festőművész, akvarell-, pasztell-, grafikus művész
Szeged, 1901. február 28. – Gödöllő, 1944. június 3.

Vadász Endre (Szeged, 1901. február 28. – Gödöllő, 1944. június 3.) zsidó származású, fiatalon elhúnyt magyar festőművész, grafikus.
Szegedi polgári családban született, édesapja Vadász Simon Sándor terménykereskedő, édesanyja Kohn Ilona volt. Endre, a középső fiuk, már tizenhét éves korában karikatúraalbumot rajzolt. A szegedi reálgimnáziumban érettségizett. 1918-19-ben Heller Ödönnél, a szegedi képzőművészeti szabadiskolában tanult. Később Fényes Adolfnál, majd a Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár osztályában tanult. Mesterei voltak még Zádor István és Olgyai Viktor.
1926-27 nyarán Mohácson vezetett a főiskolai tábort, ahol is nagy hatással van rá a színes mohácsi népviselet és a dunai táj. Varázslatos festményei ezt az idillt örökítik meg. Itt ismerkedett meg Valentin Györgyivel, akit 1928-ban feleségül vett. Kardos Albert meghívására Debrecenbe költöztek, ahol az Izraelita Gimnázium rajztanára lett.
1929-ben a Nemes Marcell-féle utazási ösztöndíjjal Párizsba ment tanulmányútra, ahol megismerkedett a későbbi műveire nagy hatást gyakorló japán fametszetekkel. Elsősorban rézkarcai, faés linóleummetszetei jelentősek, de tempera és olajfestményeket is készített. Illusztrációi, metszetei több folyóiratban láttak napvilágot. Több száz exlibrist készített.
1933-ban és 1935-ben között Nagybányán festett. Gyakori résztvevője volt a Munkácsy-céh, a Szinyei Merse Pál Társaság, az Ernst Múzeum kiállításainak, de részt vett a velencei biennálékon, a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete európai és amerikai csoporttárlatain Oslótól Chicagóig, Londontól Clevelandig. Olaj- és temperaképei, akvarelljei, finom vonalú rézkarcai, folthatásokra épített metszetei egyre népszerűbbek kerültek. Számos ex librist is alkotott.
1936-ban költöztek Budapestre. Elsősorban rézkarcai, fa- és linóleummetszetei híresek, de tempera- és olajfestményeket is készített. 1937-ben Elek Artúr a "Magyar Művészetben" jelentetett meg elemző tanulmányt "Az újabb magyar grafikai művészet" címmel, amiben magasra értékelte Vadász Endre művészetét. Több önálló albuma jelent meg.
1940 elején festményeivel részt vett a „A magyar művészetért” mozgalom Horthy Miklós kormányzó által megnyitott kiállításán az Andrássy úti Régi Műcsarnokban.
A második világháború közeledtével műveiben is érezhetővé vált szorongásélménye, halálfélelme. 1944. június 3-án, amikor megtudta, hogy feleségének másnap a budapesti gettóba kell vonulnia, a gödöllői munkaszolgálatos táborban öngyilkos lett, mint ahogy felesége is.
Vadász érdeklődése alkotóként főként a külvilágra irányult: művészetét a valóság, az emberi és természeti környezet foglalkoztatta. Látványelvű festészetet művelt, melyben angyalok, cirkuszi mutatványosok, búcsúsok, lovak játszották a főszerepet. Látásmódját olykor a vállaltan naiv művészet derűs dekorativitása jellemezte, sem formanyelvében, sem műveinek tematikájában nem törekedett újításra.
Mesterei: Heller Ödön, Fényes Adolf, Glatz Oszkár

Díjak, elismerések
1924 - Szinyei Társaság kitüntetését
1927 - báró Wolfner-díj, Parasztleány c. festményével
1929 - Barcelonai világkiállításon I. díjat kapott

Kiállítások
1929 és 1931: Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítás
1937: Tamás Galériában gyűjteményes kiállítás
1940: „A magyar művészetért” Andrássy úti Régi Műcsarnokban kiállítás
Ezenkívül számos nagy sikerű egyesületi és csoportkiállításon szerepelt itthon és külföldön egyaránt.

Művei közgyűjteményekben
Déri Múzeum, Debrecen
Magyar Nem zeti Galéria, Budapest

Megvásárolható művei