Prohászka Antal

Prohászka Antal életrajza

Magyar autodidakta festőművész, linometszet-, grafikus művész
Cegléd, 1935. június 30. –

Prohászka Antal (Cegléd, 1935. június 30. – ) autodidakta magyar festőművész, linometszet-, grafikus művész.
Prohászka Antal magyar festőművész, a hengeres festési technika megalkotója, a „Prohászka-stílus” névadója.
Gyermekkorát a második világháború borzalmai árnyékolták be, amelyek elől a rajzolás nyújtott számára menedéket.
Édesapja Prohászka József (1885-1964) még 1934-ben mérnöki diplomát szerzett az egyetemen építészként, bár eredendően képzőművész szeretett volna lenni.
1939: Kassán a németek összeszedték az ott dolgozó mérnököket, így az apát is. 
"Családostól bevagoníroztak bennünket, és vittek Németországba. Ez idő alatt halt meg egy újszülött kishúgom, mert anyám nem tudta őt etetni. Rettenetes volt átélni. Én a második világháború borzalmai alatt kezdtem el rajzolgatni. Valószínűleg így védtem magam a traumáktól. Én arról sem vettem nagyon tudomást, hogy az oroszok bombázzák Németországot, mert csak rajzoltam, rajzoltam, rajzoltam… Apám összes műszaki rajzlapjain az én munkáim voltak. A világégés után a családunk ceglédi házában találtunk menedéket és otthont. Nemsokára, mindössze negyvenöt évesen édesanyánk elhunyt, ez is alig feldolgozható megrázkódtatás volt" – mesélte Prohászka Antal fájdalmas gyermekkoráról.
Édesapja, Prohászka József festőművész, már korán megismertette őt a művészet alapjaival. A család háború utáni nehézségei és vándorlásai ellenére Prohászka kitartott alkotói szenvedélye mellett.
Prohászka Antal emlékezete felidézi az 1956-os, majd az azt követő éveket: "1955. november 10-én vonultam be Kiskunfélegyházára. Majd Egerbe helyeztek át, ahonnan az ‘56-os események vérzivatarában felparancsoltak bennünket Budapestre. Az én és alakulatom ellenállása annyi volt, hogy megtagadtuk a tűzparancsot. Miután visszatértünk a kaszárnyába, a bajtársaim napról napra, hétről hétre tünedeztek el. Máig nem tudom, hogy áthelyezték-e őket, disszidáltak-e vagy eltették-e őket láb alól. Engem a Bakonyba helyeztek el. Azt tudom, mert megéltem, hogy ezek után mint ellenszegülőt vegzáltak, sikertelenül be akartak szervezni, a későbbi életemet iskola- és munkaügyileg ellehetetlenítették. Leszerelésem után éltem itt, laktam ott, munkát nem adtak, majd miután a magyar szakos tanári képesítéssel rendelkező Marikával összeházasodtunk, a túrkevei állásajánlata miatt odaköltözünk. Onnan aztán Ceglédre, majd Újszászra is száműztek bennünket, mígnem közel negyven éve Szolnok lett az otthonunk. De e nagyvárosban is mint valamiféle szégyenfoltokat, mindenhová rakosgattak bennünket, csakhogy ne legyünk akadályként útban." 
A leszerelés után Prohászka Antal ismét a rajzolgatásba menekült, nem sokkal később a festészet felé fordult.
1960: hivatásszerűen a festészetnek szentelte életét.
1960-1970: Kezdetben naturalista „szép alkotásaival” hívta fel magára a szakértő szemek figyelmét.
1973-1979: Kubisztikus alkotások, színek, formák különleges összjátékával, vastagon felhordott, pasztőzus ecsetkezeléssel.
Pályafutása során kialakította saját, különleges „prohászkaantalos” stílusát, amelyhez párosúlt saját technikájá, amelyet „hengeres festési módszernek” nevezett el.
Ez az egyedülálló megközelítés különleges térhatást és mélységet kölcsönöz műveinek, amelyeket gyakran neveznek absztraktnak, bár maga a művész ezt az elnevezést elutasítja. A kívülállók a képeit absztraktként aposztrofálják, ő másképpen fogalmaz a műveiről: ő így lát, és ekképp láttat.
Művészetében a tradíció és az innováció találkozik, alkotásai a színek, formák és motívumok különleges összjátékával érzelmi és szellemi mélységeket tárnak fel.
1979-1990: Prohászka Antal divatos festőművésszé lett hazánkban. Prohászka legismertebb munkái közé tartozik a Bartók Béla zenei öröksége által inspirált „Bartók-sorozat”. A közel húsz műből álló sorozat a zeneszerző műveinek vizuális interpretációja, amely nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is elismerést hozott számára. A zenei darabok révén tökéletesen beazonosítható kompozíciókból álló Bartók-sorozatáért jelentős érdeklődést mutattak a fővárosi és vidéki kiállítótermek. De vászonra vitte több Dózsa György- és Kvasz András-látomását is, melyek mindegyike részletekben, krisztusi jelek formájában, Isten kegyelmét is tartalmazza.
2003: felvételt nyert a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe (MAOE).
Prohászka Antal alkotói hitvallása így szól: „A művészet megtisztít, fölemel az újraalkotás nehéz szépsége által.”
"Az életemet festem meg ma is a vászonon. Kialakítottam a saját, különleges stílusomat. A képeim nem a megszokott, általános értelemben vett „szép alkotások”. Látható szépet festeni akárki tud. Szerintem a képeimben a valódi szépség rejlik, amit egy kicsit meg kell fejteni. "
"A képzőművészet a zenével tökéletesen összeér. Nagyon szeretem Bartókot. Van is egy festménysorozatom a zeneszerző műveivel. Szívesen alkottam ebben a témában, mert én a huszadik század gyermeke vagyok. Képekben is meg akartam ragadni ezt az időszakot. Kérdezte Szilas Imrét. Vele már csak akkor találkoztam, amikor  a közelmúltban Amerikából hazajött. Nagyon megölelgettem őt akkor. Csodálatos találkozásunk volt."
Prohászka Antal művészete a hagyományok és az újító szemlélet ötvözete. Művei nemcsak vizuális élményt nyújtanak, hanem spirituális és érzelmi mélységeket is megnyitnak a szemlélő előtt. Alkotásai mára a kortárs magyar képzőművészet fontos részévé váltak.
Időben elkülöníthető képeinek szereplői, a vásznak, papírok, táblák színei és motívumai egyre érettebb korának és adott korszakainak lelki vetületei.
Prohászka ma is aktívan alkot, művei továbbra is keresettek a műgyűjtők és kiállításszervezők körében.

Díjak, elismerések
• 2003: A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja

Megvásárolható művei