Pár szóban a műről

• Freytag Zoltán a 20. század közepén a posztimpresszionista mozgalommal szemben új színpalettával és kompozíciós struktúrákkal dolgozott, melyek a művészi szabadságra és a színek kifejező erejére helyezték a hangsúlyt. A „Pipacsos csendélet” címében megjelenő virágok szimbóluma a természet szépsége és az élet múlandósága közötti finom egyensúlyt sugallja, amely Freytag művészi nyomására a szimbolikus elemekkel való játékban nyilvánul meg. A 1950–1960-as években elért mesterségi színkezelésével a festő a szürrealisztikus tájak és csendéletek hagyományát követve, de egyúttal a posztimpresszionista élénk, de finoman megvilágított tónusokkal gazdagította alkotásait. Freytag színtálca gyakran tartalmazott mély, elmélyült tónusokat, melyek a természetes világ árnyalatainak újraértelmezését jelentik, és a csendéletben megjelenő tárgyak és a háttér