Pár szóban a műről

• Tóth László festménye, a Derengés, egy olyan mű, amely a művész személyes és művészi világát tükrözi. A 60-as és 70-es években keletkezett alkotásokra jellemző, hogy a népművészeti elemek és a modern festészeti törekvések ötvöződnek. Tóth László művészetében a természeti és táji jellegzetességek ihletik a komponálást, amelyek a magyar népi kultúrkincsben gyökereznek. A Derengés című festményben a művész a szürkületi hangulatot, a nappal és az éjszaka közötti átmenetet fogja meg. A művészeti alkotásokban Tóth László a szín és a forma összefüggéseit kutatja, amelyek az európai festészeti hagyományokkal és a magyar népművészeti formakincs felhasználásával párosulnak. A Derengés című festményben a művész a mágikus jelek és írásstruktúrák megjelenítésével, a szimbolikus és jelképes elemek bevonásával teremt egy sajátos, egyedi hangulatot.
  
  Tóth László művészete a tradicionális és a modern elemek együttes jelenlétére épül, amelyek a művészeti alkotásokban egyedi és megismételhetetlen harmóniát hoznak létre. A Derengés című festmény a művész életművének egy sajátos fejezetét képviseli, amelyben a természet, a kultúra és a művészet összefonódása tükröződik. A festmény a művésznek a Bartók Béla zenéjéből merített inspirációját is tükrözi, hiszen a zene és a képzőművészet összefüggéseit a művész sokat kutatja. A Derengés című festményben a művész a látás és a látomás közötti határokat feszegeti, és egy olyan alkotást hoz létre, amely a nézőt a saját világába invitálja. A művészeti alkotásban Tóth László a festészet nyelvén keresi a válaszokat az emberi lét kérdéseire.