Pár szóban a műről

• Blahos Rudolf, a 20. századi magyar művészet kiemelkedő alakja, a Balaton tájaihoz közelített műveiben a természet mélységét és időtlen szépségét keresett. 1960 körül készült „Badacsony a Fonyódi partról” című festményén, a Badacsonyi lapos dombhátat jelenik meg. A műben a művész nem a konkrét megjelenést, hanem a táj hangulatát és a távolság érzékeltetését helyezi előtérbe. A címben megjelenő „Fonyódi partról” kifejezés a műszakos perspektívát és a távolság érzését erősíti, amely a mű szellemi mélységét tükrözi. Művészi világában a táj nem csupán földrajzi jellegű, hanem egyfajta érzelmi és filozófiai üzenetet hordoz, amely a természet és az emberi lélek közti köteléket hangsúlyozza.
  
  Blahos a festészetben a részletekben rejlő finomságokra helyezte a hangsúlyt. Blahos gazdag színvilága, amelyet korábbi alkotásaiban is felfedezhetünk, itt finom árnyalatokkal szövi át a táj mélységét. A 1960-as években a művész a magyar tájképek új értelmezését hozta be, amelyben a helyszín nem csupán látvány, hanem élő, változó szimbólum. Az alkotásban megjelenő Balaton és Badacsony, mint két, egymástól távol eső, de mégis kölcsönösen ható tér, a mű szimbolikáját gazdagítja.