Pár szóban a műről

• Pleidell János művészi világa gazdag és sokszínű, hiszen pályafutása során számos stílust és témát érintett. A Budapest - Budai táj című festménye 1959-ben készült, ami az évtized elejének magyar tájképfestészetére jellemző hangulatot tükrözheti. A művész személyes élményei és tapasztalatai határozták meg a festmény hangulatát, mely a budai régió sajátos atmoszféráját idézheti. Pleidell János művészete nagyban függött a természettől és a környezetétől, ahogyan az élete során megjárta számos hazai és külföldi helyszínt. A budai táj festésekor a művész valószínűleg az ottani életet, a környezet szépségét és a városi hangulatot kívánta megragadni. Az 1950-es évek második felében készült művek azért is érdekesek, mert ekkor a művész az egyénieskedő kifejezésmód felé fordult.
  
  Az, hogy a festmény 1965-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézetében kiállításra került, bizonyítja, hogy a művek fontos szerepet játszottak a magyar művészeti életben. A Pleidell János művészetében fontos szerepet kapott a városi és természeti környezet ábrázolása, és a Budapest - Budai táj című festmény ennek egy kiváló példája. A művész pályája során mindig igyekezett az általa megélt pillanatokat és érzelmeket megragadni, így ez a festmény is hűen tükrözi ezt a szemléletmódot. Az, hogy a művész ilyen tematikát választott, mutatja, hogy mennyire fontosnak tartotta a mindennapi élet és a természet szépségének ábrázolását. A budai régió festésekor a művész valószínűleg azt kívánta elérni, hogy a szemlélő benne legyen a történetben, érezze a városi atmoszférát és a táj szépségét.