Pár szóban a műről

• Gyelmis-Lukács János művészi pályája a 20. század közepén, a mediterrán tájak és a városi élet színes kontrasztja között született. Az 1928–1938 közötti időszakban, amikor a festő Olaszországban élt, a mediterrán kultúra és a helyi életérzék mély nyomot hagyott a művészetében. A mediterrán kikötőképek és a színes buráni házak inspirációként szolgáltak, amelyeken keresztül a festő a fény és árnyék játékát felfedezte. Gyelmis-Lukács János a színek, a formák és a vonalak finom egyensúlyát hivatott megjeleníteni, miközben a mediterrán napfény erőteljes hatását is kifejezte. A művész gyakran használt nagy felületekben egységes fény- és árnyékelosztást, hogy a tájképekben a távoli és közeliek közti térbeli kapcsolatot erősítse.
  
  A mediterrán kikötő témája a festő számára nem csupán helyszín, hanem egyben a kulturális és gazdasági élet dinamikájának kifejezője is volt. A színek élénk világa, amely a mediterrán napfényben és a szigetcsoport hidjain ábrázolt színes házainak csillogásában nyilvánul meg, a festő művészi nyelvében is megjelenik. Gyelmis-Lukács János a mediterrán tájakon keresztül a természet és az emberi alkotás közötti kölcsönhatást kívánta bemutatni, hangsúlyozva a színek és formák harmonikus egységét. Az 1928–1938 közötti időszakban a művész a mediterrán tájképekben és a városi életben fellelhető kontrasztokat és harmóniákat kutatta. Így a mediterrán kikötő és Burano témája Gyelmis-Lukács János művészi világában a fény, a szín és a formák játékával gazdag, érzéki élményt nyújt.