Pár szóban a műről

• Óvári László művészi világa a konstruktív és természetelvű elemek sajátos ötvözését tükrözi. A Csendélet című festménye ebből a szempontból is érdekes lehet, hiszen a csendélet műfaja mindig is alkalom volt az öncsönd és a belső világ feltárására. Óvári László munkásságának jellegzetessége a szigorú komponálás és a színek egyedi, geometrikus idomokra redukált alkalmazása. A valóság elemeinek ez a redukciója nem csak formai sajátosság, hanem a művész belső világának tükröződése is. A művész érdeklődése a geometrikus formák és a konstrukció iránt arra enged következtetni, hogy szemlélete mögött egy átgondolt és megfogalmazott művészi program állt. A természetelvűség és a geometria ötvözése Óvári László művészetének egyik legfontosabb elemét jelenti, amely a festményekben valamilyen módon mindig megjelenik.
  
  A művész életműve szorosan kapcsolódik a magyar művészeti élet fejlődéséhez és alakulásához, így a Csendélet című festménye is ebből a szempontból értelmezhető. Óvári László szemlélete intellektuális és modern, ami a korabeli magyar művészeti szcénában fontos szerepet játszott. A művész tanulmányutjai és kiállításai során kialakult nemzetközi kapcsolatai is segítettek abban, hogy munkássága és művészi világa szélesebb körben elismert legyen. A művészetben rejlő lehetőségek folyamatos feltárása és a saját stílus folyamatos megújítása Óvári László munkásságának egyik legfőbb jellemzője. A Csendélet című festménye, bár nem ismerjük a pontos keletkezési dátumát, valószínűleg ehhez a művészi folyamathoz tartozik, amelyben a művész folyamatosan kereste a saját hangját és stílusát. Óvári László művészete mindig is a geometria, a szín és a kompozíció sajátos egyensúlyát kereste, ami a Csendélet című festményében is megjelenhetett.