Pár szóban a műről

• Káplár Ferenc Tájkép című festménye mély érzelmi és szemléleti gazdagságot tükröz, amely a művész életművének szerves részét képezi. A természetelvű képekben rejlő emberi belső világ kifejezése a művészeti pályája során végigvonuló téma, amely a festészetében és a filmjeiben egyaránt megjelenik. A tájkép mint téma lehetőséget ad Káplár Ferencnek, hogy a külső és belső világ kapcsolatát kutassa, és ezzel az emberi lélek mélységeit érintse. A művészeti ágak közötti határokat nem szigorúan meghatározva, inkább azokat átlépve, Káplár Ferenc munkássága egyfajta szimbiózist teremt a különböző művészeti formák között. Az ember belső világának kifejezésére való törekvés a festményeiben és a filmes munkáiban egyaránt megnyilvánul, amelyekben a természet és az emberi tapasztalatok szervesen összefonódnak. Káplár Ferenc művészete a valóság és a fikció határán egyensúlyoz, ahol a tájkép nem csupán a külső világ ábrázolása, hanem az emberi lélek állapotának tükröződése is.
  
  A Tájkép című festménye ezt a szemléletet követi, ahol a művész a természetet és az emberi érzelmeket egyaránt fontosnak tartja. A művészeti kifejezés szabadsága és a különböző művészeti ágak közötti nyitottság jellemzi Káplár Ferenc alkotómunkáját, amely a Tájkép című festményében is megnyilvánul. Káplár Ferenc művészi világa gazdag és sokrétű, ahol a tájkép mint téma az emberi tapasztalatok és érzelmek kifejezésének egyik eszköze. A festményeiben és filmes munkáiban megjelenő táj nem csupán a valóság ábrázolása, hanem az emberi lélek és a természet kapcsolatának szimbolikus kifejezése is. A művész alkotói folyamata során fontosnak tartja a különböző művészeti ágak közötti átjárhatóságot, amely lehetővé teszi számára, hogy a tájkép mint témát különböző oldalról és szempontból közelítse meg.