Pár szóban a műről

• Garabuczy Ágnes művészi világa a szürrealizmus és a lírai expresszió jegyeit viseli magán, ami jól tükröződik a Szürreális táj torzóval című festményében. A művész képei általában az emlékek, álmok és a letűnt kultúrák felidézését szolgáltatják alapanyagul, ami megmutatkozik a művek lágy, harmonikus színvilágában. Garabuczy Ágnes a pasztell színek lágyságát igényli, mert harsány színekkel nehéz lenne kifejezni az általa megálmodott világot. A kék szín és a komplementer sárgák hangsúlyozzák vagy ellenpontozzák a festményekben a művész vízióit, ezáltal különleges atmoszférát teremtenek. A művész mestere, Pór Bertalan, hatása az 1960-as években készült ikonszerű, komor, kubista hatású képeken érhető tetten. Garabuczy Ágnes művészete az 1970-es évektől kezdve elmozdult a szimbolizmus és a szürrealizmus irányába, ami a művész belső világának lírai kifejezését eredményezte.
  
  Festményei a Proust-i eltűnt időt keresik, az álmok talaján előhívva képzeletéből és megmutatva vízióit a vászonra festve. A művész szándéka, hogy egy kaput szeretne feltárni az idő rétegeinek jelképes kapuján, ahová beléphet a néző egy különös, mitikus, titkokat rejtő emlék és álomtöredékekből szőtt világba, ahol a színek muzsikája öleli át. Garabuczy Ágnes művészi világa az emberi lélek mélységeibe kalauzolja el a szemlélőt, ahol a valóság és az álom határai elmosódnak. A Szürreális táj torzóval című festménye is erről a folyamatos kutatásról és keresésről tanúskodik, ami a művész egész életművén végigvonul.