Pár szóban a műről

• Lázár Szilárd, aki a 19/20. század magyar festőművésze és grafikus művészete révén ismert, a természetes női portrékkal és a posztimpresszionista tájképekkel hódított. Művészeti pályafutását a budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdi, ahol a finom, részletgazdag megjelenítések iránti elkötelezettsége már korán megmutatkozik. A 1926-os nagybányai szabadiskolában betöltött szerepe során a szabad stílus és a modern esztétika iránti érdeklődése tovább erősödött. A Nemzeti Szalonban bemutatott tájképei természetes szépségét és a természetes fény játékát tükrözik, míg a női portréi a finom részletek és a természetes szépség megőrzésére koncentrálnak. A "Női art deco portré" címében megfogalmazott hangulat a modernitás és a klasszikus szépség találkozását sugallja.
  
  Az art deco jellegű hangulat a művész szimbolikus megközelítésének kiegészítője, amelyben a geometriai formák és a lineáris elegancia átadja a korszak ambícióit. Lázár Szilárd művészeti világában a női alakok mindig is központi szerepet játszottak, mint a szépség és a finom részletek megtestesítői. A portré megközelítése nem csupán a külső megjelenésre összpontosít, hanem a belső érzelmek és a személyiség árnyalataira is. A művész szándéka, hogy a portré egyben tükrözze a korszak kulturális mozgalmát és a női identitás finom, de határozott kifejezését, erőteljesen hat a nézőre. Így a "Női art deco portré" a Lázár Szilárd művészi nyelvének és a 20. század kezdeti művészeti szellemének szimbolikus kifejezője.