Pár szóban a műről

• Papp Gábor művészi világa szorosan kapcsolódik a természethez és az emberi tapasztalatokhoz, amelyekben a festőművész mélyen elmerül. A Cefalú című festménye az ő művészi utazásának egyik állomása, amelyben a mediterrán táj és kultúra hatásaiból merít. A művész életműve gazdag és sokszínű, hiszen bejárta egész Európát és számos Európán kívüli országot, és mindezek a tapasztalatok meghatározzák művészi látásmódját. A festőművész konstruktív szerkesztésű, dekoratív színvilágú képein egyforma intenzitással dolgozza fel hazai és külföldi benyomásait, amelyekben az expresszív szemlélet és a tapasztalati valóság mélyebb rétegeinek festői megjelenítése dominál. A Cefalú című festményben ezek az elemek valószínűleg ötvöződnek, és egy sajátos, Papp Gáborra jellemző hangulatot teremtenek. Az ő festészetére a tájkép és a portréfestés jellemző, amelyekben a művész különleges érzékenységgel és realizmussal ábrázolja az emberi alakokat és a természeti környezetet.
  
  A színek és a komponálás olyan művészi eszköztár, amellyel a festőművész érzelmeket és gondolatokat közvetít. Papp Gábor művészi utazásai során mindig is a valósághoz fordult, amelyből ihletet és inspirációt merített, és művei ennek a folyamatos kutatásnak és felfedezésnek az eredményei. A művész életműve a magyar festészet szerves része, és Cefalú című festménye ennek a gazdag és sokszínű életműnek egyik fontos darabja. A Cefalú, mint cím, a mediterrán tájra utal, amely a művész számára mindig is egyfajta alkotói ihletforrás volt. A festményekben Papp Gábor mindig a mélyebb tartalmakat és érzelmeket keresi, amelyeket a látvány mögött rejlő tapasztalati valóságban talál meg.