Pár szóban a műről

• Mizser Pál festőművészeti alkotásai között a "Konstruktív bomlás" című műve különleges hangsúlyt kap, amely a művész filozofikus és művészi világát tükrözi. A konstruktivizmus és a bomlás fogalmainak együttállása egyfajta ellentmondást sejtet, amely a művészeti alkotásban valódi szellemi és érzelmi feszültséget teremt. Mizser Pál művészi pályáját végigkíséri a természet és a társadalom, valamint az emberi lét és a végtelenség kapcsolatának kutatása. A konstruktív szerkezetbe komponált természetelvű látványfestészet fokozatosan egyre színesebbé válik, és ennek a színvilágnak a hangsúlyozása az emberi érzelmek és tapasztalatok kifejezésére szolgál. A művész az ember és a természet közötti kapcsolatot keresi, és ezt a kutatást tükrözi a "Konstruktív bomlás" című műve is. A kép címe arra utal, hogy a művész a valóság és a valószerűtlen közötti határokat feszegeti, és ennek a határfeszegetésnek a következménye egy új, mélyebb értelmezési szint.
  
  A művészeti alkotásban a rész és az egész, a határ és a végesség és végtelenség problémája fontos szerepet játszik, és ez a probléma a "Konstruktív bomlás" című műben is megjelenik. A művész a szemlélődőt arra készteti, hogy elgondolkodjon a valóság és a valószerűtlen közötti kapcsolatról, és ennek a kapcsolatnak a jelentőségéről az emberi létben. A "Konstruktív bomlás" című mű a művész életművének egyfajta csomópontja, amelyben a konstruktivizmus és a bomlás fogalmai egy új, mélyebb értelmezési szinten találkoznak. A művészeti alkotásnak ez a sajátos egyensúlyozása a szemlélődőt egyfajta belső vizuális élményben részesíti, amelyben a valóság és a valószerűtlen közötti határok elmosódnak. A művész szemlélete szerint a művészetnek az a feladata, hogy az emberi létet és a természetet egyfajta mélyebb kapcsolatban tükrözze, és ennek a kapcsolatnak a keresése a "Konstruktív bomlás" című műben is megjelenik.