Pár szóban a műről

• Zsámbor István művészi világa a természet szépségének és harmóniájának ábrázolására koncentrál. A Dobogókői fák című festménye ezt a szemléletet tükrözi, hiszen a természeti környezet és a benne élő fák mindig is fontos szerepet játszottak művészetében. A festő érdeklődése a pasztell és a grafika iránt megnyilvánulhat a természet lágy, puha ábrázolásában. Zsámbor István tanulmányai során, amelyeket Magyarországon, Prágában és Párizsban folytatott, kialakult egy sajátos stílus, amely a természetesség és az egyszerűség irányába mutat. A Dobogókői fák című festmény ebben a kontextusban értelmezhető, mint a természetben való elmélyedés eredménye. Zsámbor István művészete az élet szeretetéről és a természeti világ iránti csodálatról szól.
  
  A festmény címe, Dobogókői fák, egyfajta hangulati állapotot idéz, amelyben a természet és a művészet harmonikus egységet alkot. Zsámbor István művészi pályafutása alatt számos egyéni kiállítást rendezett, amelyek során bemutatta művészi vízióját a közönségnek. A Dobogókői fák című festmény az ő művészi világának egy szeletét tükrözi, amelyben a természet szépsége és az emberi élmények találkoznak. Az ember és a természet kapcsolata Zsámbor István művészetében mindig is fontos téma volt, és a Dobogókői fák című festményben ez a kapcsolat különösen hangsúlyos.