Pár szóban a műről

• A művész pasztózus és dinamikus ecsetvonásokkal dolgozott. Nem a részletek pontos, fotorealisztikus kidolgozására törekedett, hanem a fények, az atmoszféra és a pillanatnyi benyomás (impresszió) megragadására. A kép koloritja rendkívül gazdag és kontrasztos. A háttérben álló épületek élénk lazacrózsaszín, mélyvörös és kék színei vidám, mégis kissé melankolikus, mesei hangulatot kölcsönöznek a térnek. Az eget borító dinamikus kék és fehér vonások szeles, mozgásban lévő időjárást sugallnak. A festmény sikeresen ötvözi a nosztalgikus építészeti formákat a modern, bátor színhasználattal.
  
  A sötét előtér (a várfal) és a ragyogó, fénnyel teli háttér kontrasztja mélységet ad a képnek, miközben a mindennapi élet apró pillanatait (a sétáló embereket) egy időtlen, művészi keretbe foglalja.