Pár szóban a műről

• Zajti Ferenc művészi világa mélyen gyökerezik a természetben és a magyarság eredetének kutatásában. Az "Erdei séta" című festménye, amely 1918-ban keletkezett, egy olyan hangulati állapotot tükröz, amelyben a természet és az emberi lélek harmóniában van. A festő szemlélete arra irányul, hogy a természetben rejlő szépséget és az emberi élményt egyesítse. Zajti Ferenc művészetében a természet nem csupán mint tárgy jelenik meg, hanem mint az emberi lélek része. A festmény címe, "Erdei séta", egy olyan élményt idéz fel, amelyben az ember a természetben járva, önmagát és a világot keresi. Az erdő mint motívum gyakran szerepel Zajti Ferenc műveiben, és ebben a festményben is fontos szerepet kap.
  
  A művész szemlélete szerint az emberi lélek és a természet elválaszthatatlanok, és ez a kapcsolat az, ami az élet értelmét és a művészetet is jelenti. Zajti Ferenc művészi pályája során mindig is a természet és a magyarság eredetének kutatása foglalkoztatta, és ez a festménye is ebben a szellemben készült. A természetben való séta, mint élmény, az emberi lélek mélyrétegeit érinti, és Zajti Ferenc ezt a hangulatot igyekszik megfogni a festményében. A művész munkássága és élete is azt bizonyítja, hogy a természet és a művészet elválaszthatatlanok, és ez a kapcsolat az, ami az élet értelmét adja. Zajti Ferenc "Erdei séta" című festménye egy olyan művészi állapotot tükröz, amelyben a természet és az emberi lélek egysége a legfontosabb.